HU/SB 1.11.25
25. VERS
- nityaṁ nirīkṣamāṇānāṁ
- yad api dvārakaukasām
- na vitṛpyanti hi dṛśaḥ
- śriyo dhāmāṅgam acyutam
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
nityam—rendszeresen, mindig; nirīkṣamāṇānām—azok, akik Ránéznek; yat—bár; api—ellenére; dvārakā-okasām—Dvārakā lakói; na—soha; vitṛpyanti—elégedett; hi—pontosan; dṛśaḥ—látvány; śriyaḥ—szépség; dhāma-aṅgam—a test tárháza; acyutam—a tévedhetetlen.
FORDÍTÁS
Dvārakā lakói megszokták, hogy rendszeresen láthatják a tévedhetetlen Urat, minden szépség tárházát, mégsem teltek be vele sohasem.
MAGYARÁZAT
Amikor Dvārakā város hölgyei palotáik tetejére siettek, nem gondoltak arra, milyen sokszor látták már a tévedhetetlen Úr gyönyörű testét. Ez elárulja, hogy sohasem teltek be az Úr látványával. Minden anyagi dolog elveszti egyszer a vonzerejét, miután néhányszor láttuk, mert törvényszerűen ráununk. Ez a törvény anyagi szinten működik, ám a lelki világban nem érvényesül. A „tévedhetetlen” szónak ebben a versben jelentősége van, mert bár az Úr kegyesen alászállt a földre, mégis tévedhetetlen. Az élőlények esendőek, mert amikor kapcsolatba kerülnek az anyagi világgal, elveszítik lelki azonosságukat, így az anyagi test a születés, a növekedés, az átalakulás, az állandósulás, a pusztulás és a megsemmisülés befolyása alá kerülnek a természet törvényei alapján. Az Úr teste azonban nem ilyen. Eredeti helyzetét megőrizve száll alá, és sohasem kerül az anyagi kötőerők törvényeinek uralma alá. Az Ő teste minden létező dolog forrása, minden szépség tárháza, mely fölülmúlja a mi tapasztalatainkat. Ezért aztán senki sem tud betelni azzal, hogy látja az Úr transzcendentális testét, mert mindig újabb és újabb szépség nyilvánul meg benne. A transzcendentális név, forma, tulajdonságok, környezet stb. mind lelki megnyilvánulások, ezért ha az ember az Úr szent nevét vibrálja vagy tulajdonságairól beszél, soha nem telik el mindezzel. Ugyanígy az Úr társai sincsenek korlátokhoz kötve. Az Úr korlátlan, s Ő mindennek a forrása.