HU/SB 1.11.27


Õ Isteni Kegyelme A. C. Bhaktivedanta Swami Prabhupada


27. VERS

sitātapatra-vyajanair upaskṛtaḥ
prasūna-varṣair abhivarṣitaḥ pathi
piśaṅga-vāsā vana-mālayā babhau
ghano yathārkoḍupa-cāpa-vaidyutaiḥ


SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS

sita-ātapatra—fehér ernyő; vyajanaiḥ—cāmara legyezővel; upaskṛtaḥ—szolgálták; prasūna—virágok; varṣaiḥ—esővel; abhivarṣitaḥ—így befedve; pathi—az úton; piśaṅga-vāsāḥ—sárga ruhákkal; vana-mālayā—a virágfüzérekkel; babhau—így vált; ghanaḥ—felhő; yathā—mintha; arka—a nap; uḍupa—a hold; cāpa—a szivárvány; vaidyutaiḥ—a villámlással.


FORDÍTÁS

Ahogy az Úr Dvārakā utcáin haladt, fejét fehér napernyő óvta a napfénytől. Fehér tollú legyezők hűsítették Őt, félköröket írva le körülötte, az útra pedig virágeső hullott. Sárga ruhája és virágfüzérei miatt úgy tűnt, mintha sötét felhő lenne, melyet a nap, a hold, a villámlás és szivárványok vesznek körül egyazon időben.


MAGYARÁZAT

A nap, a hold, a szivárvány és a villám nem jelennek meg egy időben az égen. Amikor a nap van jelen, a holdfény jelentéktelenné válik, s hogyha a felhők és a szivárvány tűnnek fel, akkor a villámlás nem nyilvánul meg. Az Úr testének árnyalata éppen olyan, mint egy frissen érkezett monszunfelhőé. Ez a vers a felhőhöz hasonlítja Őt. A fehér napernyő a feje fölött a naphoz hasonlít, a farktoll legyezők mozgását pedig a holdhoz hasonlítják. A virágeső olyan, akár a csillagok, sárga ruhája, pedig mint a szivárvány. Az égboltnak ezek a jelenségei nem nyilvánulhatnak meg egy időben, ezért nem lehet őket hasonlatként alkalmazni. Mindez csak akkor lehetséges, ha az Úr felfoghatatlan energiájára gondolunk. Az Úr mindenható, s jelenlétében minden lehetetlen lehetségessé válhat felfoghatatlan energiája révén. Az a jelenség azonban, ami akkor tűnt fel, amikor elhaladt Dvārakā utcáin, csodálatos volt, s nem lehetett semmihez sem hasonlítani e természeti jelenségen kívül.