HU/SB 1.11.36
36. VERS
- uddāma-bhāva-piśunāmala-valgu-hāsa-
- vrīḍāvaloka-nihato madano ’pi yāsām
- sammuhya cāpam ajahāt pramadottamās tā
- yasyendriyaṁ vimathituṁ kuhakair na śekuḥ
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
uddāma—nagyon komoly; bhāva—kifejezés; piśuna—izgalmas; amala—tiszta; valgu-hāsa—gyönyörű mosoly; vrīḍa—a szem sarka; avaloka—néz; nihataḥ—legyőzött; madanaḥ—Cupido (vagy amadana — a nagyon türelmes Śiva); api—szintén; yāsām—akié; sammuhya—felhatalmazva; cāpam—íjak; ajahāt—feladta; pramada—a nő, aki őrültté tesz; uttamāḥ—magas szintű; tā—mind; yasya—akié; indriyam—érzékek; vimathitum—megzavarni; kuhakaiḥ—varázserőkkel; na—soha; śekuḥ—képes volt.
FORDÍTÁS
Noha a királynők gyönyörű mosolyai és titokzatos pillantásai tiszták és szívdobogtatóak voltak; noha magát Cupidót le tudták győzni, arra késztetve, hogy zavarában mondjon le íjáról, s bár még a türelmes Śiva is áldozatul esett nekik, az Úr érzékeit minden varázsuk és vonzerejük ellenére sem tudták megzavarni.
MAGYARÁZAT
A felszabadulás útja vagy az Istenhez visszavezető út mindig tiltja a kapcsolatot a nőkkel. A sanātana-dharma vagy varṇāśrama-dharma rendszere tiltja vagy korlátozza az érintkezést a másik nemmel. Hogyan lehet akkor elfogadni az Istenség Legfelsőbb Személyiségeként azt, aki több mint tizenhatezer feleség rabja? Ezt a kérdést találóan tehetik fel azok, akik kíváncsiak, s valóban vágynak arra, hogy megismerjék a Legfelsőbb Úr transzcendentális természetét. E kérdésre válaszképpen ebben és a következő versekben Naimiṣāraṇya bölcsei megvitatják az Úr transzcendentális jellemét. Itt világossá válik, hogy a női nem vonzó vonásai, amelyek még Cupidót, sőt a legtürelmesebb Úr Śivát is képesek legyőzni, az Úr érzékeit nem győzhetik le. Cupido feladata az, hogy anyagi kéjt ébresszen. Az egész univerzum Cupido nyilának ösztönzésére mozog. A világon minden tevékenységnek a férfi és a nő közötti központi vonzalom a mozgatórugója. A férfi saját ízlése szerint keres társat, s a nő is egy alkalmas férfit keres. Így működnek az anyagi ösztönök. Amint a férfi kapcsolatba kerül a nővel, az élőlény anyagi köteléke egyszerre szorosra zárul a szexuális kapcsolat által, s ennek eredményeképpen a férfi és a nő vonzódása az édes otthonhoz, az anyaföldhöz, a test utódjához, a társasághoz, a barátsághoz és az összegyűjtögetett vagyonhoz a cselekedetek illuzórikus területévé válik, s így hamis, ám szűnni nem akaró vonzódás nyilvánul meg az ideiglenes, gyötrelmekkel teli anyagi lét iránt. Ezért azoknak, akik a felszabadulás útját járják, hogy visszatérjenek haza, vissza az Istenséghez, a szentírásokban található utasítások mindegyike legfőképpen azt tanácsolja, hogy szabaduljanak meg mindattól, ami anyagi vonzódást eredményez. Ez azonban csakis az Úr bhaktáinak társaságában válik lehetővé, akiket mahātmāknak neveznek. Cupido kilövi nyilát az élőlényekre, hogy azok megőrüljenek az ellenkező nemért, függetlenül attól, hogy az valóban gyönyörű-e vagy sem. Kihívása még a vadak társadalmaiban is érvényre jut, amelyeknek tagjai rendkívül csúnyák a civilizált nemzetek értékrendszere szerint. Cupido még a legcsúnyább testtel rendelkezőkre is hatással van, nem beszélve a legtökéletesebb szépségekről. Az Úr Śivát, akit a legtürelmesebbnek tartanak, szintén eltalálta Cupido nyila, mert ő is eszét vesztette az Úr Mohinī-inkarnációjáért, s elismerte, hogy vereséget szenvedett. Magát Cupidót azonban elbűvölte a szerencse istennőinek méltóságteljes és szívdobogtató viselkedése, s kudarca miatt önként lemondott íjáról és nyiláról. Ilyen szépségesek és vonzóak voltak az Úr Kṛṣṇa királynői — ám az Úr transzcendentális érzékeit mégsem tudták megzavarni. Mindez azért van így, mert az Úr tökéletes ātmārāma, vagyis Önmagában elégedett. Nincs szüksége senki külső segítségére, hogy elégedetté váljon. A királynők éppen ezért nem női vonzerejükkel tették elégedetté az Urat, hanem őszinte szeretetükkel és szolgálatukkal okoztak Neki örömet. Csakis tiszta, transzcendentális szerető szolgálattal elégíthették ki Őt, az Úr pedig viszonzásként örömmel bánt velük feleségekként. Tiszta szolgálatukkal elégedetten az Úr viszonozta a szolgálatot, éppen úgy, ahogyan egy jámbor férj. Máskülönben Neki nem volt feladata, hogy oly sok feleség férje legyen. Ő mindenkinek a férje, de ha valaki elfogadja Őt így, azt viszonozza. Ez a vegyítetlen vonzódás az Úrhoz sohasem hasonlítható az anyagi kéjhez. Ez tisztán transzcendentális. A királynők méltóságteljes viselkedése, melyet természetes női módon nyilvánítottak ki, szintén transzcendentális volt, hiszen érzéseiket transzcendentális eksztázisukban fejezték ki. Az előző vers már elmagyarázta, hogy az Úr úgy jelent meg, akár egy e világhoz tartozó férj, ám valójában kapcsolata feleségeivel transzcendentális volt, tiszta, s az anyagi természet kötőerői nem kötötték feltételekhez.