HU/SB 1.11.6
6. VERS
- natāḥ sma te nātha sadāṅghri-paṅkajaṁ
- viriñca-vairiñcya-surendra-vanditam
- parāyaṇaṁ kṣemam ihecchatāṁ paraṁ
- na yatra kālaḥ prabhavet paraḥ prabhuḥ
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
natāḥ—leborult; sma—így tettünk; te—Neked; nātha—ó, Urunk; sadā—mindig; aṅghri-paṅkajam—a lótuszlábak; viriñca—Brahmā, az első élőlény; vairiñcya—Brahmā fiai, köztük Sanaka és Sanātana; sura-indra—a mennyek királya; vanditam—imádták; parāyaṇam—a Legfelsőbbet; kṣemam—jólét; iha—ebben az életben; icchatām—aki arra vágyik; param—a legfelsőbb; na—soha; yatra—amelyben; kālaḥ—az elkerülhetetlen idő; prabhavet—befolyásolni tud; paraḥ—transzcendentális; prabhuḥ—a Legfelsőbb Úr.
FORDÍTÁS
A dvārakāiak így szóltak: Ó, Urunk! Téged imád minden félisten, Brahmā, a négy Sana, sőt a mennyek királya is. Te vagy a végső megnyugvás azok számára, akik valóban arra vágynak, hogy megkapják az élet legnagyobb áldását. Te vagy a legfelsőbb, transzcendentális Úr, s a könyörtelen idő Rád nem lehet hatással.
MAGYARÁZAT
A Legfelsőbb Úr nem más, mint Śrī Kṛṣṇa, ahogyan azt a Bhagavad-gītā, a Brahma-saṁhitā és a többi hiteles Védikus Írás is megerősíti. Senki sem egyenlő Vele vagy hatalmasabb Nála — ez minden szentírás véleménye. Az idő és a tér kifejti hatását az alárendelt élőlényekre, akik mind a Legfelsőbb Úr szerves részei. Az élőlények az alárendelt brahman, míg a Legfelsőbb Úr az uralkodó Abszolút. Amint megfeledkezünk erről az egyszerű tényről, nyomban az illúzió hatása alá kerülünk, s a háromféle szenvedés kerít hatalmába bennünket, mint amikor az ember hirtelen sűrű sötétségben találja magát. A tudatos élőlény tiszta tudata az Isten-tudat, s ilyen tudatban az ember leborul Előtte minden körülmények között.