HU/SB 1.12.14
14. VERS
- hiraṇyaṁ gāṁ mahīṁ grāmān
- hasty-aśvān nṛpatir varān
- prādāt svannaṁ ca viprebhyaḥ
- prajā-tīrthe sa tīrthavit
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
hiraṇyam—aranyat; gām—teheneket; mahīm—földet; grāmān—falvakat; hasti—elefántokat; aśvān—lovakat; nṛpatiḥ—a király; varān—ajándékoz; prādāt—adományba adott; su-annam—jó gabonát; ca—és; viprebhyaḥ—a brāhmaṇáknak; prajā-tīrthe—egy fiúgyermek születésnapján az adományozás alkalmából; saḥ—ő; tīrtha-vit—aki tudja, hogyan, mikor és hol kell adományt adni.
FORDÍTÁS
A fiú születésekor a király, aki tudta, hogyan, hol és mikor kell adományt adni, aranyat, földet, falvakat, elefántokat, lovakat és jó gabonát adományozott a brāhmaṇáknak.
MAGYARÁZAT
Csak a brāhmaṇák és a sannyāsīk jogosultak arra, hogy adományt fogadjanak el a családosoktól. A saṁskārák alkalmából, különösen születés, házasság és haláleset idején nagy vagyont osztanak szét a brāhmaṇák között, mert az emberiség legfontosabb szükséglete szempontjából a brāhmaṇák végzik a legmagasabb rendű szolgálatot. Gazdag adomány volt ez arany, föld, falvak, lovak, elefántok, gabona és olyan élelmiszerek formájában, amelyekből bármilyen ételt készíthettek. Így aztán a brāhmaṇák a szó igazi értelmében egyáltalán nem voltak szegények. Ellenkezőleg, volt aranyuk, földjük, falvaik, lovaik, elefántjaik és elegendő gabonájuk, így nem kellett maguknak megkeresniük a kenyérre valót, s életüket a társadalom érdekeinek áldozhatták.
A tīrthavit szó nagyon jelentős, mert arra utal, hogy a király jól tudta, mikor és hol kell adományt adni. Az adományozás sohasem lehet haszontalan vagy vak. A śāstrában azoknak az embereknek ajánlottak fel adományt, akik lelki felvilágosodottságuk alapján megérdemelték, hogy elfogadják azt. A śāstrák sehol sem ajánlják, hogy az úgynevezett daridra-nārāyaṇának adományozzunk, amely csupán az olyanok téves felfogása a Legfelsőbb Úrról, akiknek semmi hitelük. Egy nyomorult, szegény ember sem fogadhat el gazdag adományt lovak, elefántok, föld és falvak formájában. A végkövetkeztetés az, hogy az intelligens embereket, vagyis a brāhmaṇákat, akik az Úr szolgálatát végezték, eltartották, hogy ne okozzon gondot nekik a test igényeinek kielégítése, a király és a többi családfenntartó pedig örömmel gondoskodott róluk.
A śāstrák kijelentik, hogy amíg a gyermek a köldökzsinóron keresztül kapcsolatban áll anyjával, addig az anya testéhez tartozónak tekintik. Amint azonban a köldökzsinórt elvágják, és a gyermek elválik anyjától, elvégzik a jāta-karma tisztító folyamatot. Az irányító félistenek és a család eltávozott ősei mind eljönnek, hogy megnézzék az újszülött gyermeket. Ezt az alkalmat különösen megfelelőnek tartják arra, hogy nagy vagyont osszanak ki az arra érdemeseknek, hogy ezzel a társadalom lelki fejlődését segítsék elő.