HU/SB 1.12.24
24. VERS
- sarva-sad-guṇa-māhātmye
- eṣa kṛṣṇam anuvrataḥ
- rantideva ivodāro
- yayātir iva dhārmikaḥ
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
sarva-sat-guṇa-māhātmye—isteni tulajdonságai miatt dicső; eṣaḥ—ez a gyermek; kṛṣṇam—mint az Úr Kṛṣṇa; anuvrataḥ—az Ő nyomdokában halad; rantidevaḥ—Rantideva; iva—mint; udāraḥ—a bőkezűség terén; yayātiḥ—Yayāti; iva—mint; dhārmikaḥ—a vallást illetően.
FORDÍTÁS
Ez a gyermek majdnem olyan lesz, mint az Úr Śrī Kṛṣṇa, mert az Ő nyomdokaiban halad. Nagylelkűségben olyan naggyá válik, mint Rantideva király, a vallás terén pedig olyan lesz, mint Yayāti Mahārāja.
MAGYARÁZAT
Az Úr Śrī Kṛṣṇa végső utasítása a Bhagavad-gītāban az, hogy az embernek fel kell adnia mindent, s csupán az Urat kell követnie. A kevésbé intelligens emberek azonban nem értenek egyet az Úr nagyszerű utasításával, mintha az balszerencsét hozna. De aki valóban intelligens, az elfogadja ezt a fenséges tanácsot, s így határtalan áldásban lesz része. Az ostoba emberek nem tudják, hogy a tulajdonságok a társulás hatására alakulnak ki. A tűzzel érintkezve a tárgyak felforrósodnak, még anyagi értelemben is. Az Istenség Legfelsőbb Személyiségének társasága az embert olyan tulajdonságokkal ruházza föl, mint amilyenekkel az Úr rendelkezik. Ahogyan arról már korábban beszéltünk, az Úrral bensőséges kapcsolatba kerülve az ember az isteni tulajdonságok hetvennyolc százalékára szert tehet. Az Úr utasításainak követése azt jelenti, hogy az Úr társaságába kerülünk. Az Úr nem anyagi, hogy jelenléte szükséges legyen ahhoz, hogy az ember érezze társaságát. Az Úr mindig, mindenütt jelen van. Társaságát már azzal elnyerhetjük, hogy követjük az utasításait, hiszen utasításai, valamint neve, dicsősége, tulajdonságai és minden, ami Hozzá tartozik, azonos Vele, mert abszolút tudás. Parīkṣit Mahārāja attól kezdve, hogy megjelent anyja méhében, dicsőséges életének utolsó napjáig az Úrral volt, így tökéletesen szert tett az Úr minden fontos jó tulajdonságára.
Rantideva: A Mahābhārata időszaka előtt élt hajdani király, akire — ahogyan ezt a Mahābhārata is megemlíti (Droṇa-parva 67) — Nārada Muni is utalt, amikor Sañjayát tanította. Nagyszerű király volt, vendégszerető és bőkezű, amikor ételt osztott. Még az Úr Śrī Kṛṣṇa is dicsőítette adományozó kedvét és vendégszeretetét. A nagy Vasiṣṭha Muni is megáldotta őt, amiért megkínálta friss vízzel, s így Rantideva eljutott a mennyei bolygóra. Gyümölccsel, gyökerekkel, levelekkel látta el a ṛṣiket, akik megáldották, hogy teljesüljön minden vágya. Bár kṣatriyának született, sohasem evett húst életében. Vasiṣṭha Munit különösképpen vendégszeretetében részesítette, s az ő áldásából a felsőbb bolygókra került. Egyike azoknak a jámbor királyoknak, akiknek nevére reggel és este emlékeznünk kell.
Yayāti: Nagy világuralkodó, a világ azon nagy nemzeteinek eredeti ősatyja, akik az Āryan és az indoeurópai törzshöz tartoznak. Nahuṣa Mahārāja fia, s annak köszönhetően, hogy bátyja hatalmas, felszabadult szent misztikus volt, a világ uralkodója lett. Hosszú évezredekig uralkodott a világon, számtalan áldozatot és jámbor tettet hajtott végre, melyeket a történelem is lejegyzett, annak ellenére, hogy korai ifjúságát bujaság és romantikus történetek jellemezték. Beleszeretett Devayānība, Śukrācārya legszeretettebb lányába. Devayānī feleségül akart menni hozzá, Yayāti azonban először visszautasította őt, mert Devayānī egy brāhmaṇa leánya volt. A śāstrák szerint egy brāhmaṇa leányát csakis egy brāhmaṇa veheti feleségül. Abban az időben nagyon ügyeltek arra, hogy ne legyen a világon varṇa-saṅkara népesség. Śukrācārya megváltoztatta a tiltott házasság e törvényét, s rávette Yayāti uralkodót, hogy vegye feleségül Devayānīt. Devayānīnak volt egy Śarmiṣṭhā nevű barátnője, aki szintén beleszeretett az uralkodóba, s ezért Devayānīval tartott. Śukrācārya azonban megtiltotta Yayāti királynak, hogy Śarmiṣṭhāt a hálószobájába vigye, de Yayāti nem tudta követni az utasítást. Titokban feleségül vette Śarmiṣṭhāt is, akinek fiakat nemzett. Amikor ezt Devayānī megtudta, nyomban apjához ment panaszkodni. Yayāti nagyon ragaszkodott Devayānīhoz. Amikor apósához indult, hogy visszahívja Devayānīt, Śukrācārya rettentően feldühödött, és megátkozta Yayātit, hogy váljon impotenssé. Yayāti hiába könyörgött apósának, hogy vonja vissza átkát. A bölcs azt mondta Yayātinak, hogy fiaitól kérjen fiatalságot, hadd váljanak ők öreggé annak feltételeként, hogy Yayāti újra nemzőképes legyen. Yayātinak öt fia volt, kettő Devayānītól és három Śarmiṣṭhātól. Öt fiától, vagyis (1) Yadutól, (2) Turvasutól, (3) Druhyutól, (4) Anutól és (5) Pūrutól öt híres dinasztia, (1) a Yadu-, (2) a Yavana- (török), (3) a Bhoja-, (4) a Mleccha- (görög) és (5) a Paurava-dinasztia származik, hogy benépesítsék az egész világot. Jámbor tettei eredményeképpen Yayāti eljutott a mennyei bolygókra, de mivel önmagát ajnározta miközben más nagy lelkeket becsmérelt, vissza kellett térnie onnan. Bukása után leánya és unokája minden érdemüket átadták neki, amit addig elértek, és unokája, valamint Śibi barátja segítségével újra felemelkedett a mennyei királyságba, ahol Yamarāja gyülekezetének tagja lett, s híveként vele maradt. Több mint ezer áldozatot hajtott végre. Rendkívül bőkezűen adományozott, s nagyon befolyásos király volt. Királyi hatalmát az egész világ tapasztalhatta. Legfiatalabb fia beleegyezett abba, hogy ezer évre átadja neki fiatalságát, amikor érzéki vágyai zavarták meg. Végül lemondott a világi életről, s visszaadta fiatalságát fiának, Pūrunak. A birodalmat is Pūrunak akarta átadni, de nemesei és alattvalói nem egyeztek bele. Amikor azonban alattvalóit meggyőzte Pūru kiválóságáról, beleegyeztek, hogy Pūru legyen a király. Így történt, hogy Yayāti király visszavonult a családi élettől, s otthonát elhagyva az erdőbe vonult.