HU/SB 1.13.14
14. VERS
- kañcit kālam athāvātsīt
- sat-kṛto devavat sukham
- bhrātur jyeṣṭhasya śreyas-kṛt
- sarveṣāṁ sukham āvahan
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
kañcit—néhány napig; kālam—idő; atha—így; avātsīt—lakott; sat-kṛtaḥ—jól tartották; deva-vat—mint egy isteni személyiség; sukham—kényelme; bhrātuḥ—a fivéré; jyeṣṭhasya—az idősebbé; śreyaḥ-kṛt—hogy jót tegyenek vele; sarveṣām—mindenki más; sukham—boldogság; āvahan—lehetővé tette.
FORDÍTÁS
Mahātmā Vidurával rokonai úgy bántak, akár egy isteni személlyel, így jó ideig velük maradt, hogy megváltoztassa bátyja gondolkodását, s hogy boldoggá tegyen mindenki mást is.
MAGYARÁZAT
A szentekkel, amilyen Vidura is volt, olyan jól kell bánni, mint magukkal a mennyek lakóival. Abban az időben a mennyei bolygók lakói gyakran ellátogattak többek között Yudhiṣṭhira Mahārāja otthonába is, máskor pedig Arjuna és mások látogatták meg a felsőbb bolygókat. Nārada egy űrutazó volt, aki korlátlanul vándorolhatott nemcsak az anyagi, de a lelki univerzumokban is. Még Nārada is gyakran felkereste Yudhiṣṭhira Mahārāja palotáját, nem beszélve a többi mennyei félistenről. Csakis az ember lelki kultúrája teszi lehetővé a bolygórendszerek közötti utazást, még a jelenlegi testben is. Yudhiṣṭhira Mahārāja ezért úgy fogadta Vidurát, ahogyan a félisteneket volt szokás köszönteni.
Mahātmā Vidura már elfogadta a lemondott életrendet, s nem azért jött vissza a szülői palotába, hogy annak anyagi kényelmét élvezze. Kegyesen elfogadta, amit Yudhiṣṭhira Mahārāja felajánlott neki, de azzal, hogy a palotában lakott, célja az volt, hogy felszabadítsa bátyját, Dhṛtarāṣṭrát, akit nagyon erősen leláncolt az anyagi ragaszkodás. Dhṛtarāṣṭra egész birodalmát és utódait is elveszítette a Yudhiṣṭhira Mahārājával vívott harcban, kétségbeesésében mégsem szégyellte elfogadni Yudhiṣṭhira Mahārāja jóságát és vendégszeretetét. Yudhiṣṭhira Mahārāja részéről helyénvaló volt, hogy illendően gondoskodjon nagybátyjáról, az azonban nem volt helyes, hogy Dhṛtarāṣṭra elfogadta nagylelkű vendégszeretetét. Azért fogadta el, mert úgy vélte, hogy nincs más választása. Vidura valójában azért jött, hogy felvilágosítsa s a lelki tudatosság egy magasabb szintjére emelje Dhṛtarāṣṭrát. A felvilágosodott lelkeknek kötelességük felszabadítani az elesetteket — s Vidura éppen ezért jött. A lelki megvilágosodást szolgáló beszélgetés azonban olyan frissítő, hogy miközben Dhṛtarāṣṭrát oktatta, Vidura magára vonta a család minden tagjának figyelmét, és mindannyian örömüket lelték abban, hogy türelmesen hallgathatták őt. Ez a lelki megvalósítás folyamata. A tanítást figyelmesen kell hallgatni, és ha egy megvalósított lélek beszéli el, akkor hatással lesz a feltételekhez kötött lélek alvó szívére, a folytonos hallgatással pedig az ember elérheti az önmegvalósítás tökéletes szintjét.