HU/SB 1.13.18
18. VERS
- viduras tad abhipretya
- dhṛtarāṣṭram abhāṣata
- rājan nirgamyatāṁ śīghraṁ
- paśyedaṁ bhayam āgatam
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
viduraḥ—Mahātmā Vidura; tat—az; abhipretya—jól tudva; dhṛtarāṣṭram—Dhṛtarāṣṭrának; abhāṣata—mondta; rājan—ó, király; nirgamyatām—kérlek, távozz innen azonnal; śīghram—késlekedés nélkül; paśya—csak lásd; idam—ezt; bhayam—félelmet; āgatam—már megérkezett.
FORDÍTÁS
Mahātmā Vidura jól tudta ezt, ezért így szólt Dhṛtarāṣṭrához: Ó, király, kérlek, távozz innen azonnal! Ne késlekedj! Csak nézd, hogyan uralkodott el rajtad máris a félelem!
MAGYARÁZAT
A kegyetlen halál senkivel sem törődik, legyen az akár Dhṛtarāṣṭra, akár Yudhiṣṭhira Mahārāja. Ezért a lelki tanítás, amelyet az idős Dhṛtarāṣṭra kapott, éppúgy érvényes a fiatal Yudhiṣṭhira Mahārājára is. Valójában a királyi palotában mindenki — a királyt, fivéreit és anyját is beleértve — elmélyülten hallgatta a tanítást. Ám Vidura tudta, hogy utasításai legfőképpen Dhṛtarāṣṭrának szólnak, aki túlságosan anyagi felfogású volt. Nagy jelentősége van a rājan szónak, amellyel Vidura megszólítja Dhṛtarāṣṭrát. Dhṛtarāṣṭra volt apja legidősebb fia, ezért törvény szerint neki kellett Hastināpura trónjára kerülnie. Mivel azonban születése óta vak volt, elesett jogos követelésétől. Bánatát nem tudta elfelejteni, s elkeseredettsége csak öccse, Pāṇḍu halála után enyhült valamelyest. Pāṇḍu kiskorú gyermekeket hagyott maga után, akiknek Dhṛtarāṣṭra lett vér szerinti gyámjuk. Szíve mélyén azonban ő akart király lenni, hogy a trónt átadhassa fiainak, akiknek élén Duryodhana állt. Hatalmi törekvéseivel Dhṛtarāṣṭra király akart lenni, és sógorával, Śakunival szövetkezve cselszövések egész sorát eszelte ki. Az Úr akaratából mindenben kudarcot vallott, de végül még azután is király akart maradni Yudhiṣṭhira Mahārāja legidősebb nagybátyjaként, amikor már mindent elvesztett: embereit éppúgy, mint vagyonát. Yudhiṣṭhira Mahārāja kötelességből királyi rangjához méltóan gondoskodott Dhṛtarāṣṭráról, és Dhṛtarāṣṭra, bár napjai meg voltak számlálva, boldogan élt abban az illúzióban, hogy ő a király vagy Yudhiṣṭhira király királyi nagybátyja. Vidura, aki szent volt, és egyben Dhṛtarāṣṭra legifjabb, kötelességtudó és szerető öccse, fel akarta rázni Dhṛtarāṣṭrát a betegség és az öregkor szendergéséből. Ezért hát gúnyosan királynak szólította, holott valójában nem volt az. Mindenki az örök idő szolgája, ezért senki sem lehet király az anyagi világban. A király az a személy, aki parancsolhat. Egy híres angol király parancsolni akart az időnek és az árapálynak, az idő és az árapály azonban nem engedelmeskedtek. Az ember nem lehet valódi király az anyagi világban, ezért Vidura Dhṛtarāṣṭrát különösen e valótlan helyzetre és azokra a félelmetes eseményekre emlékeztette, amelyek rá várnak. Vidura arra kérte Dhṛtarāṣṭrát, hogy azonnal menjen el, ha meg akar menekülni a félelmetes helyzettől, amely felé oly sebesen haladt. Yudhiṣṭhira Mahārāját ugyanakkor nem kérte meg erre, hiszen tudta, hogy egy olyan király, mint Yudhiṣṭhira Mahārāja, tudatában van e gyarló világ minden ijesztő helyzetének, s tud vigyázni magára, amikor elérkezik az ideje, még akkor is, ha Vidura éppen nem lesz jelen.