HU/SB 1.13.59
59. VERS
- viduras tu tad āścaryaṁ
- niśāmya kuru-nandana
- harṣa-śoka-yutas tasmād
- gantā tīrtha-niṣevakaḥ
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
viduraḥ—Vidura is; tu—de; tat—az esemény; āścaryam—csodálatos; niśāmya—láttán; kuru-nandana—ó, Kuru-dinasztia fia; harṣa—öröm; śoka—bánat; yutaḥ—hatására; tasmāt—arról a helyről; gantā—el fog menni; tīrtha—zarándokhely; niṣevakaḥ—feléledve.
FORDÍTÁS
Vidura örömmel és bánattal telve akkor elhagyja majd azt a szent zarándokhelyet.
MAGYARÁZAT
Vidura döbbenettel nézte, amint bátyja, Dhṛtarāṣṭra csodálatos módon, felszabadult yogīként távozik az élők sorából, hiszen Dhṛtarāṣṭra egész életében a materializmushoz ragaszkodott. Természetesen csakis Vidurának volt köszönhető, hogy bátyja elérte az élet hőn óhajtott célját. Vidura örült, hogy így történt, bár sajnálta, hogy nem tudta testvérét tiszta bhaktává tenni, mert Dhṛtarāṣṭra ellenséges volt a Pāṇḍavákkal szemben, akik mind az Úr bhaktái voltak. A Vaiṣṇavák lábainál elkövetett sértés veszélyesebb, mint megsérteni az Úr lótuszlábát. Vidura természetesen nagylelkű volt, s kegyében részesítette testvérét, Dhṛtarāṣṭrát, aki rendkívül materialista módon élt, de végül is e kegy szintén a Legfelsőbb Úr akaratán múlott ebben az életében, ezért Dhṛtarāṣṭra csak a felszabadulást érte el. Csak számtalan ilyen felszabadult élet után juthat el az ember az odaadó szolgálatig. Vidurát minden bizonnyal lesújtotta bátyja és sógornője halála. Fájdalmának enyhítésére az egyetlen gyógyír az volt, hogy zarándokútra induljon. Így aztán Yudhiṣṭhira Mahārāja nem hívhatta haza Vidurát, életben maradt nagybátyját.