HU/SB 1.13.8
8. VERS
- yudhiṣṭhira uvāca
- api smaratha no yuṣmat-
- pakṣa-cchāyā-samedhitān
- vipad-gaṇād viṣāgnyāder
- mocitā yat samātṛkāḥ
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
yudhiṣṭhiraḥ uvāca—Yudhiṣṭhira Mahārāja így szólt; api—vajon; smaratha—emlékszel; naḥ—bennünket; yuṣmat—tőled; pakṣa—nekünk kedvezve, mint a madár szárnyai; chāyā—védelem; samedhitān—mi, akiket te neveltél fel; vipat-gaṇāt—a legkülönfélébb szerencsétlenségektől; viṣa—mérget adva; agni-ādeḥ—tüzet gyújtva; mocitāḥ—elengedve; yat—amit tettél; sa—együtt; mātṛkāḥ—anyánkkal.
FORDÍTÁS
Yudhiṣṭhira Mahārāja így szólt: Ó, bácsikám, emlékszel-e, hogyan védtél meg bennünket és anyánkat a legkülönfélébb veszedelmektől? Részrehajlásod úgy védelmezett minket a méregtől és a gyújtogatástól, akár egy madár szárnyai.
MAGYARÁZAT
Pāṇḍu korai halála miatt gyermekeit és özvegyét a család idősebb tagjai — főként Bhīṣmadeva és Mahātmā Vidura — különleges gondjaikba vették. Vidura politikai helyzetük miatt többé-kevésbé a Pāṇḍavák pártján állt. Bár Dhṛtarāṣṭra ugyanúgy törődött Pāṇḍu gyermekeivel is, mégis az összeesküvők közé tartozott, s le akarta törölni a föld színéről Pāṇḍu leszármazottjait, helyükre saját fiait emelve, hogy a birodalom urai legyenek. Mahātmā Vidura megértette Dhṛtarāṣṭrának és társainak cselszövését, s ezért bár hűséges szolgája volt bátyjának, nem tetszettek neki politikai törekvései, melyek saját fiai érdekeit szolgálták csupán. Éppen emiatt gondosan ügyelt a Pāṇḍavákra és özvegy édesanyjukra. Ezért volt hát úgymond részrehajló a Pāṇḍavákkal szemben, jobban kedvelve őket, mint Dhṛtarāṣṭra fiait, annak ellenére, hogy közönséges szemmel nézve mindkét tábort egyformán kedvelte. Egyformán szerette unokaöccseinek mindkét táborát abban az értelemben, hogy mindig megszidta Duryodhanát unokatestvérei elleni összeesküvő politikájáért. Mindig elítélte bátyját azért, hogy saját fiait támogatja, s eközben éberen ügyelt arra, hogy megkülönböztetett védelemben részesítse a Pāṇḍavákat. Vidurát tettei az udvar politikájában a Pāṇḍavák pártfogójaként tették ismertté. Yudhiṣṭhira Mahārāja most Vidura múltjáról beszél, még mielőtt otthonából hosszú zarándokútjára indult volna. Emlékeztette őt, hogy ugyanolyan kedves és elfogult volt felnőtt unokaöccseivel, még a kurukṣetrai csata, a nagy családi tragédia után is.
A kurukṣetrai csata előtt Dhṛtarāṣṭra célja unokaöccseinek békés elpusztítása volt, ezért megparancsolta Purocanának, hogy építsen egy házat számukra Vāraṇāvatában. Amikor a ház felépült, Dhṛtarāṣṭra kívánsága az volt, hogy bátyjának családja ott éljen egy darabig. Amikor a Pāṇḍavák a királyi család minden tagjának jelenlétében odamentek, Vidura okosan jó tanácsokkal látta el a Pāṇḍavákat Dhṛtarāṣṭra terveivel kapcsolatban. Erről a Mahābhārata (Ādi-parva 114) részletesen beszámol. „Egy olyan fegyver, amely nem acélból és nem is más anyagból készült, a legélesebb lehet az ellenség megölésekor, ám aki tudja ezt, azt nem lehet elpusztítani” — mondta titokzatosan Vidura. Arra utalt ezzel, hogy a Pāṇḍavákat azért küldték Vāraṇāvatába, hogy ott megöljék őket. Figyelmeztette tehát Yudhiṣṭhirát, legyen óvatos új palotájukban. A tűzre is utalt, s elmondta, hogy a tűz nem tudja megsemmisíteni a lelket, de elpusztíthatja az anyagi testet. Aki azonban a lelket védelmezi, az élhet. Kuntī nem értette e titokzatos beszélgetést Mahārāja Yudhiṣṭhira és Vidura között, s így amikor fiát a beszélgetés értelméről kérdezte, Yudhiṣṭhira elmondta neki, hogy Vidura beszédéből megértette: tűz üt majd ki a házban, ahová igyekeznek. Később Vidura álruhában megjelent a Pāṇḍaváknál, és tudtukra adta, hogy a holdfogyatkozás utáni tizennegyedik éjszakán a szolga fel fogja gyújtani a házat. Ez volt Dhṛtarāṣṭra cselszövése, hogy a Pāṇḍavák anyjukkal együtt mind elpusztuljanak. Hála azonban a figyelmeztetésnek, a Pāṇḍavák egy földalatti alagúton keresztül elmenekültek. Dhṛtarāṣṭrának sejtelme sem volt arról, hogy megmenekültek, s a gyújtogatás után a Kauravák olyannyira biztosak voltak a Pāṇḍavák halálában, hogy Dhṛtarāṣṭra nagy örömmel a halotti szertartásokat is elvégezte. A gyász ideje alatt a palota minden tagját bánat töltötte el, kivéve Vidurát, aki tudta, hogy a Pāṇḍavák életben vannak valahol. Számtalan hasonló megpróbáltatás érte a Pāṇḍavákat, ám Vidura egyrészt minden alkalommal megvédelmezte őket, másrészt pedig megpróbálta lebeszélni bátyját, Dhṛtarāṣṭrát összeesküvő politikájáról. Mindig elfogult volt tehát a Pāṇḍavákkal, mint ahogyan a madár védelmezi szárnyával a tojásait.