HU/SB 1.14.38
38. VERS
- yad bāhu-daṇḍābhyudayānujīvino
- yadu-pravīrā hy akutobhayā muhuḥ
- adhikramanty aṅghribhir āhṛtāṁ balāt
- sabhāṁ sudharmāṁ sura-sattamocitām
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
yat—akinek; bāhu-daṇḍa—karjai; abhyudaya—befolyásolva; anujīvinaḥ—mindig él; yadu—a Yadu-dinasztia tagjai; pravīrāḥ—nagy hősök; hi akutobhayāḥ—minden szempontból rettenthetetlen; muhuḥ—szüntelenül; adhikramanti—átmegy; aṅghribhiḥ—gyalog; āhṛtām—hozott; balāt—erővel; sabhām—gyülekezeti csarnok; sudharmām—Sudharmā; sura-sat-tama—a félistenek legjobbja; ucitām—megérdemelve.
FORDÍTÁS
A Yadu-dinasztia nagy hőseit, akiket az Úr Śrī Kṛṣṇa karjai védelmeznek, soha, semmilyen körülmények között nem keríti hatalmába a félelem. Lábuk ezért a Sudharmā gyülekezeti csarnokot járja, amelyet a legkiválóbb félistenek érdemeltek ki, ám amelyet elvettek tőlük.
MAGYARÁZAT
Az Úr minden veszedelemtől megvédi bensőséges szolgáit, akik mindenből a legjobbat élvezik még akkor is, ha azt erőszakkal szerezték meg. Az Úr egyenlően bánik minden élőlénnyel, de tiszta bhaktáival kivételt tesz, mert nagyon ragaszkodik hozzájuk. Dvārakā virágzó nagyváros volt, az anyagi világ legkiválóbb vívmányai tették gazdaggá. Az állami gyülekezeti csarnokot általában a birodalom rangjának megfelelően építették. A mennyei bolygókon az állami gyülekezeti csarnokot, a Sudharmāt a legelőkelőbb félistenek érdemelték ki. Ilyen gyűléscsarnoka a földön egyetlen államnak sem lehet, mert földi ember ilyet a legfejlettebb anyagi tudomány ellenére sem tudna építeni. Az Úr Kṛṣṇa földi jelenléte idején azonban a Yadu-dinasztia tagjai erőnek erejével elhozták a híres gyülekezeti csarnokot a földre, és Dvārakāban állították fel. Ők megtehették ezt, mert bíztak a Legfelsőbb Úr, Kṛṣṇa engedékenységében és védelmében. Az Urat tiszta bhaktái az univerzum legkiválóbb dolgaival halmozzák el. A Yadu-dinasztia tagjai az univerzumban lehetséges minden kényelmet biztosítottak az Úr Kṛṣṇának, Ő pedig viszonzásképpen védelmébe vette szolgáit, akik így rettenthetetlenné váltak.
A feledékeny, feltételekhez kötött lélek örökké retteg, míg a felszabadult lélek sohasem fél, ahogyan az a gyermek sem fél senkitől, aki tökéletesen apja kegyére bízza magát. A félelem az élőlény egyfajta illúziója, amely akkor keríti hatalmába, amikor alszik és elfelejti örök kapcsolatát az Úrral. Az élőlény eredeti helyzete szerint sohasem halhat meg — ahogyan azt a Bhagavad-gītā elmondja (BG 2.20) —, mitől kellene hát félnie? Az ember félhet a tigristől álmában, de az, aki ébren mellette áll, nem lát semmiféle tigrist. A tigris az alvó és az ébren lévő ember számára egyaránt képzeletbeli, mert a valóságban egyáltalán nincsen ott. Ám az, aki megfeledkezett ébrenléti életéről, retteg, míg, aki nem felejtette el helyzetét, az egyáltalán nem fél. A Yadu-dinasztia tagjai tökéletesen ébren voltak az Úr szolgálatában, ezért számukra nem volt tigris, amitől tartaniuk kellett volna, ha pedig valódi tigrissel kerültek szembe, az Úr ott volt, hogy megvédelmezze őket.