HU/SB 1.15.11
11. VERS
- yo no jugopa vana etya duranta-kṛcchrād
- durvāsaso ’ri-racitād ayutāgra-bhug yaḥ
- śākānna-śiṣṭam upayujya yatas tri-lokīṁ
- tṛptām amaṁsta salile vinimagna-saṅghaḥ
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
yaḥ—aki; naḥ—nekünk; jugopa—védelmet nyújtott; vane—erdő; etya—bekerülve; duranta—veszélyesen; kṛcchrāt—veszedelem; durvāsasaḥ—Durvāsā Munié; ari—ellenség; racitāt—készített; ayuta—tízezer; agra-bhuk—aki előtte eszik; yaḥ—az a személy; śāka-anna-śiṣṭam—ételmaradék; upayujya—elfogadva; yataḥ—mert; tri-lokīm—mind a három világ; tṛptām—elégedett; amaṁsta—gondolta magában; salile—a vízben; vinimagna-saṅghaḥ—mind a vízbe merültek.
FORDÍTÁS
Száműzetésünk idején egyszer Durvāsā Muni, aki tízezer tanítványával együtt szokott enni, összeesküdött ellenségeinkkel, hogy bajba sodorjon bennünket. Ő [az Úr Kṛṣṇa] mentett meg minket azzal, hogy elfogadta a maradék ételt. Ettől a folyóban fürdőző munik nyomban jóllakottnak érezték magukat, s emellett a három világ is elégedetté vált.
MAGYARÁZAT
Durvāsā Muni: Hatalmas misztikus brāhmaṇa, aki céltudatosan követte a vallás szabályait, szigorú fogadalmak és komoly lemondások közepette. Nevéhez sok történelmi esemény kapcsolódik. A nagy misztikust rendkívül könnyű volt elégedetté tenni, ugyanakkor nagyon könnyen föl is lehetett bosszantani, akárcsak az Úr Śivát. Amikor elégedett volt, számtalan jótéteménnyel jutalmazta szolgáját, ellenben ha nem volt elégedett, a legnagyobb bajt hozta rá. Kumārī Kuntī az apja házában a nagy brāhmaṇákat szolgálta. Durvāsā Munit is elégedetté tette a szívélyes fogadtatással, s a muni olyan képességgel áldotta meg, hogy bármelyik félistent meg tudja idézni. Tudnunk kell, hogy Durvāsā Muni az Úr Śiva teljes értékű inkarnációja volt, így aztán könnyű volt elégedetté tenni vagy feldühíteni. Az Úr Śiva nagy híve volt, s az ő parancsára elvállalta, hogy Śvetaketu király papja legyen, amikor a király száz évig tartó áldozatot mutatott be. Gyakran látogatta Indradeva mennyei királyságának parlamentjét. Hatalmas misztikus ereje segítségével képes volt az űrben utazni, és hatalmas távolságot tett meg az űrön át, egészen a Vaikuṇṭha bolygókig, túl az anyagi űrön. E hosszú utat egy év leforgása alatt tette meg, amikor nézeteltérése támadt Ambarīṣa királlyal, a világ uralkodójával, a kiváló bhaktával.
Közel tízezer tanítványa volt, és bárhová látogatott el a nagy kṣatriya királyok vendégeként, mindig számos követője kísérte. Egyszer Duryodhanának, Yudhiṣṭhira Mahārāja ellenséges unokatestvérének házában vendégeskedett. Duryodhana okosan, mindent latba vetve elégedetté tette a brāhmaṇát, s a nagy ṛṣi áldással akarta jutalmazni. Duryodhana ismerte a muni misztikus erejét, és azt is tudta, hogy ha a misztikus brāhmaṇa elégedetlen, nagy bajt tud okozni. Ezért aztán azt akarta, hogy a brāhmaṇa dühödjön meg ellenségeire, unokatestvéreire, a Pāṇḍavákra. Amikor a ṛṣi meg akarta jutalmazni Duryodhanát, Duryodhanának az volt a kívánsága, hogy látogassa meg Yudhiṣṭhira Mahārāját, aki a legidősebb és a legfőbb volt unokatestvérei között. Ám arra kérte, hogy csak azután menjen hozzájuk, miután befejezték az evést a királynővel, Draupadīval. Duryodhana tudta, hogy miután Draupadī befejezte az evést, Yudhiṣṭhira Mahārāja nem tud ennyi brāhmaṇa vendéget fogadni, s így a ṛṣi dühös lesz és bajt hoz rá. Ez volt Duryodhana terve. Durvāsā Muni beleegyezett. Elment a száműzött királyhoz, és Duryodhana terve szerint épp akkor érkezett, amikor a király és Draupadī befejezték az evést.
Amikor Durvāsā Muni Yudhiṣṭhira Mahārāja ajtajához érkezett, nyomban meleg fogadtatásban részesítették. A király arra kérte a munit, hogy végezze el déli vallásos rítusait a folyóban, s addigra elkészül az ebéd. Durvāsā Muni seregnyi tanítványával együtt elment, hogy megfürödjön a folyóban. Yudhiṣṭhira Mahārāját aggodalom fogta el a vendégek miatt. Mindaddig, amíg Draupadī nem evett, bármennyi vendéget étellel tudtak kínálni, ám a ṛṣi — Duryodhana terve szerint — azután ért oda, hogy Draupadī befejezte az evést.
Amikor a bhakták nehéz helyzetbe kerülnek, alkalmuk adódik arra, hogy a legmélyebb figyelemmel emlékezzenek az Úrra. E veszedelmes helyzetben Draupadī is az Úr Kṛṣṇára gondolt, és a mindent átható Úr egyszerre megértette, hogy bhaktái bajban vannak. Megjelent hát, és arra kérte Draupadīt, adjon Neki bármilyen ételt, amit talál a kamrában. Amikor Draupadī meghallotta, mit kér tőle az Úr, elöntötte a szomorúság: a Legfelsőbb Úr enni kér tőle, s ő nem tud adni Neki. Elmondta az Úrnak, hogy a varázserejű edény, amelyet a napistentől kapott, annyi ételt ad, amennyit csak akarnak, mindaddig, amíg ő maga nem eszik. Aznap azonban már ő is evett, és így nagy veszély fenyegette őket. Bánatát elpanaszolva, sírva fakadt az Úr előtt, amit csakis egy nő tesz ilyen helyzetben. Ám az Úr megkérte Draupadīt, hozza elő az edényeket, hogy megnézze, maradt-e legalább egy morzsányi maradék bennük. Draupadī így is tett, s az Úr egy darab zöldséget talált egy edény oldalára tapadva. Nyomban kivette és bekapta, aztán arra kérte Draupadīt, hogy hívassa vendégeit, Durvāsāt és társait.
Bhīmát küldték a folyóhoz, hogy enni hívja őket. „Miért késlekedtek, uraim? Gyertek, a lakoma készen áll!” — mondta Bhīma. De a brāhmaṇák amiatt, hogy az Úr Kṛṣṇa elfogadott egy falat ételt, már a vízben jóllakottnak érezték magukat. Arra gondoltak, hogy Yudhiṣṭhira Mahārāja biztosan pompás ételeket készített nekik, s rettentően elszomorodna, ha vendégei nem tudnának enni, mert nem éhesek. Jobb hát, ha oda sem mennek, gondolták. Úgy döntöttek, hogy távoznak.
Ez a történet bizonyítja, hogy az Úr a legnagyobb misztikus, s ezért nevezik Őt Yogeśvarának. A másik tanulság az, hogy minden családfenntartónak kell ételt felajánlania az Úrnak, s ennek eredményeképpen mindenkit, még tízezer vendéget is elégedetté tehet, hiszen az Úr is elégedett lesz. Ez az odaadó szolgálat folyamat.