HU/SB 1.15.30
30. VERS
- gītaṁ bhagavatā jñānaṁ
- yat tat saṅgrāma-mūrdhani
- kāla-karma-tamo-ruddhaṁ
- punar adhyagamat prabhuḥ
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
gītam—tanított; bhagavatā—az Istenség Személyisége; jñānam—transzcendentális tudás; yat—amelyik; tat—az; saṅgrāma-mūrdhani—a csata közben; kāla-karma—idő és tettek; tamaḥ-ruddham—ilyen sötétséggel borítva; punaḥ adhyagamat—újra fölélesztve őket; prabhuḥ—érzékeinek ura.
FORDÍTÁS
Úgy tűnt, Arjuna az Úr távollétében, kedvtelései és tettei miatt megfeledkezett a tanításról, melyet az Istenség Személyisége hagyott hátra. Valójában azonban nem ez történt, s Arjuna újra úrrá lett érzékein.
MAGYARÁZAT
A feltételekhez kötött lelket az örök idő kényszerítő hatására gyümölcsöző tettei fedik be. Amikor azonban a Legfelsőbb Úr alászáll a földre, Őt nem befolyásolja a kāla, azaz a múlt, jelen és jövő anyagi felfogása. Az Úr cselekedetei örökkévalóak, ātma-māyānak, azaz belső energiájának a megnyilvánulásai. Minden kedvtelése és tette lelki természetű, a laikus számára mégis úgy tűnik, mintha egy szinten lennének az anyagi cselekedetekkel. Arjuna és az Úr látszólag ugyanúgy harcoltak a kurukṣetrai csatában, mint a másik oldal, de valójában az Úr inkarnációja küldetését hajtotta végre örök barátja, Arjuna társaságában. Arjunát anyaginak tűnő tettei nem ingatták meg transzcendentális helyzetében, ellenkezőleg: újra tudatába idézték az Úr dalait, ahogyan azokat Maga az Úr énekelte. A tudat efféle felébresztésére az Úr így biztat a Bhagavad-gītāban (BG 18.60):
- man-manā bhava mad bhakto
- mad-yājī māṁ namaskuru
- mām evaiṣyasi satyaṁ te
- pratijāne priyo ’si me
Gondoljunk mindig az Úrra, és elménk sohase felejtse el Őt. Legyünk az Úr bhaktái, s ajánljuk hódolatunkat Neki. Aki így él, az az Úr lótuszlábánál menedéket találva kétségtelenül elnyeri az Úr áldását. Ehhez az örök igazsághoz nem férhet kétség. Arjuna az Úr bensőséges barátja volt, ezért feltárult előtte a titok.
Arjuna nem akart harcolni rokonai ellen, de az Úr küldetése kedvéért fegyvert fogott. Mindent az Úr missziójának sikere érdekében tett, ezért az Úr távozása után megmaradt transzcendentális helyzetében, noha úgy tűnt, elfelejtette a Bhagavad-gītā minden utasítását. Életünket tehát az Úr küldetéséhez kell igazítanunk, s így kétségtelenül hazatérhetünk, vissza Istenhez. Ez az életben a legmagasabb rendű tökéletesség.