HU/SB 1.15.44


Õ Isteni Kegyelme A. C. Bhaktivedanta Swami Prabhupada


44. VERS

udīcīṁ praviveśāśāṁ
gata-pūrvāṁ mahātmabhiḥ
hṛdi brahma paraṁ dhyāyan
nāvarteta yato gataḥ


SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS

udīcīm—az északi oldal; praviveśa-āśām—akik be akartak jutni oda; gata-pūrvām—az út, melyet ősei követtek; mahā-ātmabhiḥ—a nyitott elméjűekkel; hṛdi—a szívben; brahma—a Legfelsőbb; param—Istenség; dhyāyan—állandóan Rá gondolva; na āvarteta—töltötte napjait; yataḥ—bárhová; gataḥ—ment.


FORDÍTÁS

Aztán észak felé indult, s követte azt az utat, amelyet ősei és a nagy emberek jártak, hogy teljesen átadja magát az Istenség Legfelsőbb Személyiségéről szóló gondolatoknak. Bárhová ment, mindenhol ekképpen élt.


MAGYARÁZAT

Ebből a versből megtudjuk, hogy Yudhiṣṭhira Mahārāja őseinek és az Úr nagy bhaktáinak nyomdokaiba lépett. Már sokszor szóltunk arról, hogy a varṇāśrama-dharma rendszere    —    amelyet a világ népei, különösen Āryāvarta tartomány lakói szigorúan követtek    —    kihangsúlyozza, milyen fontos, hogy az élet egy pontján minden családi kapcsolatról lemondjunk. Abban az időben mindenkit erre neveltek és erre tanítottak, így aztán egy olyan tiszteletre méltó személyiségnek, mint Yudhiṣṭhira Mahārāja, az önmegvalósítás érdekében fel kellett számolnia minden családi kapcsolatot, hogy hazatérhessen, vissza Istenhez. Egyetlen király vagy tekintélyes személyiség sem folytatta a családi életet élete végéig, mert az öngyilkosságnak számított, és akadályozta az emberi élet tökéletességének elérését. Mindenkinek ajánlott ez a folyamat, aki meg akar szabadulni a családi kötelezettségektől és száz százalékosan az Úr Kṛṣṇa odaadó szolgálatának akarja átadni magát, mert ez a hiteles út. Az Úr azt tanítja a Bhagavad-gītāban (BG 18.62), hogy az embernek legalább élete utolsó szakaszában az Úr bhaktájává kell válnia. Az Úr őszinte hívének, egy olyan léleknek, mint Yudhiṣṭhira Mahārāja, saját érdekében engedelmeskednie kell az Úr utasításának.

A sajátságos brahma param szavak az Úr Śrī Kṛṣṇára utalnak. Ezt Arjuna is megerősíti a Bhagavad-gītāban (BG 10.13), olyan nagy személyiségekre utalva, mint Asita, Devala, Nārada és Vyāsa. Yudhiṣṭhira Mahārāja otthonát elhagyva észak felé indult. Örökké az Úr Śrī Kṛṣṇára emlékezett, őseinek és az elmúlt korok nagy bhaktáinak nyomdokaiban járva.