HU/SB 1.16.13-15
13-15. VERSEK
- tatra tatropaśṛṇvānaḥ
- sva-pūrveṣāṁ mahātmanām
- pragīyamāṇaṁ ca yaśaḥ
- kṛṣṇa-māhātmya-sūcakam
- ātmānaṁ ca paritrātam
- aśvatthāmno ’stra-tejasaḥ
- snehaṁ ca vṛṣṇi-pārthānāṁ
- teṣāṁ bhaktiṁ ca keśave
- tebhyaḥ parama-santuṣṭaḥ
- prīty-ujjṛmbhita-locanaḥ
- mahā-dhanāni vāsāṁsi
- dadau hārān mahā-manāḥ
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
tatra tatra—mindenhol, ahová a király ellátogatott; upaśṛṇvānaḥ—folytonosan hallotta; sva-pūrveṣām—saját őseiről; mahā-ātmanām—akik mindannyian az Úr nagy bhaktái voltak; pragīyamāṇam—azoknak, akik így szólították meg; ca—szintén; yaśaḥ—dicsőség; kṛṣṇa—az Úr Kṛṣṇa; māhātmya—dicsőséges tettek; sūcakam—jelezve; ātmānam—saját maga; ca—szintén; paritrātam—megszabadít; aśvatthāmnaḥ—Aśvatthāmānak; astra—fegyvere; tejasaḥ—erőteljes sugarak; sneham—ragaszkodás; ca—szintén; vṛṣṇi-pārthānām—Vṛṣṇi és Pṛthā leszármazottjai között; teṣām—mindannyian; bhaktim—odaadás; ca—szintén; keśave—az Úr Kṛṣṇának; tebhyaḥ—nekik; parama—rendkívül; santuṣṭaḥ—elégedett; prīti—vonzódás; ujjṛmbhita—elégedetten kinyitotta; locanaḥ—akinek ilyen szeme van; mahā-dhanāni—értékes kincsek; vāsāṁsi—ruha; dadau—adományozott; hārān—nyaklánc; mahā-manāḥ—aki széles látókörű.
FORDÍTÁS
Bármerre járt a király, mindenhol nagyszerű ősei, az Úr bhaktái dicsőségéről és az Úr Kṛṣṇa dicső tetteiről hallott. Azt is hallotta, hogyan védte meg őt az Úr Aśvatthāmā fegyverének hatalmas hőjétől. Az emberek arról is beszéltek, mennyire ragaszkodtak egymáshoz Vṛṣṇi és Pṛthā leszármazottjai amiatt, hogy Pṛthā oly odaadóan szerette az Úr Keśavát. A király nagyon elégedett volt az énekesekkel, akik dicsőségükről zengtek, s elégedettségében nagyra nyitotta szemeit. Bőkezűen, örömmel ajándékozta meg őket értékes nyakláncokkal és ruhákkal.
MAGYARÁZAT
A királyokat és az állam kiemelkedő személyiségeit mindig nagy örömmel fogadják. Ősidők óta szokás ez, és Parīkṣit Mahārāját, aki a világ egyik jól ismert uralkodója volt, szintén örömmel üdvözölték a világ minden táján, bármerre is járt. A köszöntők mindig Kṛṣṇáról szóltak. Kṛṣṇa azt jelenti, hogy Kṛṣṇa és örök bhaktái, éppúgy, ahogy a király azt jelenti: a király és bensőséges kísérete.
Kṛṣṇát és tiszta bhaktáit nem lehet elválasztani egymástól, ezért a bhakta dicsőítése az Úr magasztalása, és fordítva. Parīkṣit Mahārājának nem okozott volna örömet, hogy kiváló ősei, Yudhiṣṭhira Mahārāja és Arjuna dicsőségéről hallhat, ha nem lettek volna kapcsolatban az Úr Kṛṣṇa tetteivel. Az Úr legfőképpen azért száll alá, hogy felszabadítsa bhaktáit (paritrāṇāya sādhūnām). A bhaktákat az Úr jelenléte dicsőíti, mert egy pillanatig sem élhetnek az Úr és különböző energiáinak jelenléte nélkül. Az Úr tettei és dicsősége által jelen van a bhakta előtt, így Parīkṣit Mahārāja is érezte az Úr jelenlétét, amikor tetteit dicsőítették, különösen azt, amikor megmentette őt anyja méhében. Az Úr bhaktáit sohasem fenyegeti veszély. Az anyagi világban azonban, amely minden lépésnél veszedelmet rejt, a bhakták látszólag veszélyes helyzetekbe kerülnek, s amikor az Úr megvédelmezi őket, Őt dicsőítik. Az Úr Kṛṣṇát nem ünnepelnék a Bhagavad-gītā elbeszélőjeként, ha bhaktái, a Pāṇḍavák nem sodródtak volna bele a kurukṣetrai csatába. A köszöntőben az Úrnak minden ilyen tettéről szó esett, és Parīkṣit Mahārāja elégedettségében megjutalmazta azokat, akik ilyen fogadtatásban részesítették. Az abban az időben szokásos üdvözlő beszédek és napjaink köszöntői között különbség van. Akkoriban olyan embereket köszöntöttek, mint Parīkṣit Mahārāja; igaz történeteket meséltek el, valóságos szereplőkkel, s az elbeszélőt mindig kellőképpen megjutalmazták, míg manapság azzal a szándékkal, hogy az ünnepeltet elégedetté tegyék, nem mindig mondanak igazat, hanem hízelgő hazugságokkal tűzdelik tele beszédüket, a szegény címzett pedig a legritkább esetben jutalmazza meg azokat, akik fogadják őt.