HU/SB 1.17.22
22. VERS
- rājovāca
- dharmaṁ bravīṣi dharma-jña
- dharmo ’si vṛṣa-rūpa-dhṛk
- yad adharma-kṛtaḥ sthānaṁ
- sūcakasyāpi tad bhavet
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
rājā uvāca—a király mondta; dharmam—vallás; bravīṣi—ahogyan beszélsz; dharma-jña—te, aki ismered a vallás törvényeit; dharmaḥ—a vallás személyisége; asi—te vagy; vṛṣa-rūpa-dhṛk—egy bika álarcában; yat—bármi; adharma-kṛtaḥ—aki a vallás ellenében cselekszik; sthānam—hely; sūcakasya—az azonosító; api—szintén; tat—az; bhavet—válik.
FORDÍTÁS
A király így szólt: Ó, te, aki egy bika formáját öltötted magadra! Te ismered a vallás igazságát, és azon elv alapján beszélsz, hogy a vallástalan tett elkövetőjének sorsában részesül az is, aki azonosítja az elkövetőt. Te nem lehetsz más, mint a vallás személyisége.
MAGYARÁZAT
Egy bhakta végkövetkeztetése az, hogy senki sem felelős közvetlenül, az Úr jóváhagyása nélkül azért, hogy jótevő vagy éppen gonosztevő, ezért nem tekint senkit sem közvetlenül felelősnek az ilyen tettért. Mindkét esetben biztosan tudja, hogy az áldást vagy a veszteséget Isten küldte, és így az Ő kegye. Az áldás esetében senki sem tagadja, hogy azt Isten küldte, míg veszteség vagy szerencsétlenség esetén az embernek kétségei támadnak, vajon hogyan lehet az Úr olyan rossz bhaktájához, hogy nehéz helyzetbe hozza őt. Jézus Krisztust látszólag nagy veszedelem fenyegette, mert az ostobák keresztre feszítették, mégsem lett soha dühös a gonosztevőkre. Így kell elfogadnunk mindent, legyen az akár kedvező, akár kedvezőtlen. A bhakta számára az, aki bűnösnek kiált ki valakit, éppúgy bűnös, mint maga a gonosztevő. Az Úr kegyéből a bhakta minden gyötrelmet eltűr. Parīkṣit Mahārāja látta mindezt, ezért megértette, hogy a bika nem más, mint maga a vallás személyisége. Más szóval a bhakta egyáltalán nem szenved, mert az állítólagos szenvedés szintén Isten kegye számára, mert Istent látja mindenben. A tehén és a bika sohasem panaszkodott a királynak, hogy Kali bántalmazta őket, pedig az állam vezetőinek mindenki panaszkodik. A bika rendkívüli viselkedéséből a király arra következtetett, hogy minden bizonnyal a vallás személyisége, mert senki más nem lett volna képes megérteni a vallás törvényeinek szövevényes szálait.