HU/SB 1.17.45
45. VERS
- ittham-bhūtānubhāvo ’yam
- abhimanyu-suto nṛpaḥ
- yasya pālayataḥ kṣauṇīṁ
- yūyaṁ satrāya dīkṣitāḥ
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
ittham-bhūta—lévén; anubhāvaḥ—tapasztalat; ayam—ennek; abhimanyu-sutaḥ—Abhimanyu fia; nṛpaḥ—a király; yasya—akinek; pālayataḥ—uralkodása miatt; kṣauṇīm—a földön; yūyam—ti mindannyian; satrāya—áldozatokat végezve; dīkṣitāḥ—bevezetett.
FORDÍTÁS
Parīkṣit Mahārāja, Abhimanyu fia olyan tapasztalt, hogy kiváló uralkodása és pártfogása miatt lehetségessé vált számotokra, hogy végrehajtsátok ezt az áldozatot.
MAGYARÁZAT
A brāhmaṇák és a sannyāsīk jól tudják, mi kell a társadalom lelki fejlődéséhez, míg a kṣatriyák, vagyis a vezetők ahhoz értenek, hogyan tartsák fenn az emberi társadalom anyagi békéjét és jólétét. Mindannyian a boldogság tartópillérei, ezért teljesen együtt kell működniük a közös boldogulás érdekében. Parīkṣit Mahārāja kellőképpen tapasztalt volt ahhoz, hogy elűzze Kalit felségterületéről, és így az országot alkalmassá tette arra, hogy a lelki megvilágosodás nyerhessen teret. Ha az egyszerű emberek nem befogadóképesek, nagyon nehéz elfogadtatni velük, mennyire szükség van a lelki megvilágosodásra. A lemondás, a tisztaság, a kegy és az igazmondás — a vallás alapelvei — előkészítik a talajt a lelki tudás fejlesztésének befogadására. Parīkṣit Mahārāja megteremtette ezt a kedvező légkört, így a naimiṣāraṇyai ṛṣik bemutathatták az ezer évig tartó áldozatsort. Más szóval tehát az állam támogatása nélkül a filozófia tételei vagy a vallásos szabályok nem fejlődhetnek. A brāhmaṇáknak és a kṣatriyáknak teljes mértékben együtt kell működniük a közös cél érdekében. Ez a szellem uralkodott egészen Aśoka Mahārāja idejéig. Aśoka király megfelelő támogatást nyújtott az Úr Buddhának, és így tudománya szerte a világon elterjedhetett.
Így végződnek a Bhaktivedanta-magyarázatok a Śrīmad-Bhāgavatam Első Énekének tizenhetedik fejezetéhez, melynek címe: „Kali büntetése és jutalma”.