HU/SB 1.18.46
46. VERS
- dharma-pālo nara-patiḥ
- sa tu samrāḍ bṛhac-chravāḥ
- sākṣān mahā-bhāgavato
- rājarṣir haya-medhayāṭ
- kṣut-tṛṭ-śrama-yuto dīno
- naivāsmac chāpam arhati
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
dharma-pālaḥ—a vallás védelmezője; nara-patiḥ—a király; saḥ—ő; tu—de; samrāṭ—uralkodó; bṛhat—magasan; śravāḥ—ünnepelt; sākṣāt—közvetlenül; mahā-bhāgavataḥ—az Úr elsőrangú bhaktája; rāja-ṛṣiḥ—szent a királyi rendben; haya-medhayāṭ—a lóáldozatok kiváló bemutatója; kṣut—éhség; tṛṭ—szomjúság; śrama-yutaḥ—fáradtság és kimerültség; dīnaḥ—sújtva; na—soha; eva—így; asmat—általunk; śāpam—átok; arhati—megérdemel.
FORDÍTÁS
Parīkṣit uralkodó jámbor király. Kiváló hírnévnek örvend, s az Istenség Személyiségének elsőrangú bhaktája. Szent ő a királyok között, és számos lóáldozatot is bemutatott már. Amikor egy ilyen király elfárad és kimerül, éhség és szomjúság gyötri, egyáltalán nem azt érdemli, hogy megátkozzák.
MAGYARÁZAT
A király helyzetével kapcsolatos általános törvényeket elmagyarázva és bizonyítva, hogy egy király nem tehet rosszat, ezért nem lehet elítélni, a bölcs Śamīka most kifejezetten Parīkṣit uralkodóról akart beszélni. Parīkṣit Mahārāja különleges tulajdonságait összegzi ez a vers. A király — még ha csupán királynak tekintjük is — a leghíresebb uralkodó volt, aki ügyelt a királyi rend vallásos elveire. A śāstrák a társadalom minden kasztjának és rendjének kötelességeit előírják. Parīkṣit királyban a kṣatriyák minden tulajdonsága jelen volt, amelyekről a Bhagavad-gītā ír (BG 18.43), emellett az Úr kiváló bhaktája és önmegvalósított lélek volt. Egy ilyen királyt megátkozni, amikor az fáradt és kimerült az éhségtől és a szomjúságtól, egyáltalán nem volt helyes. Śamīka Ṛṣi elismerte, hogy Parīkṣit Mahārāját minden szempontból igazságtalanul sújtotta az átok. Bár egyetlen brāhmaṇának sem volt köze az esethez, a brāhmaṇa fiú gyerekes tette miatt az egész világ helyzete megváltozott. Így Śamīka Ṛṣi, egy brāhmaṇa vállalta a felelősséget, amiért a világ jó sora rosszra fordult.