HU/SB 1.2.12
12. VERS
- tac chraddadhānā munayo
- jñāna-vairāgya-yuktayā
- paśyanty ātmani cātmānaṁ
- bhaktyā śruta-gṛhītayā
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
tat—az; śraddadhānāḥ—komolyan érdeklődő; munayaḥ—bölcsek; jñāna—tudás; vairāgya—lemondás; yuktayā—jól felvértezve; paśyanti—lát; ātmani—magában; ca—és; ātmānam—Paramātmā; bhaktyā—az odaadó szolgálatban; śruta—a Védák; gṛhītayā—jól elsajátított.
FORDÍTÁS
A komolyan érdeklődő tanítvány vagy bölcs, kellő tudással és lemondással felvértezve, odaadó szolgálata által ismerheti fel az Abszolút Igazságot úgy, ahogyan azt a Vedānta-śrutiból hallotta.
MAGYARÁZAT
Az Abszolút Igazságot az Úrnak, Vāsudevának, vagyis az Istenség Személyiségének — a teljes Abszolút Igazságnak — végzett odaadó szolgálat folyamatával lehet tökéletesen megvalósítani. Brahman az Ő transzcendentális testi ragyogása, Paramātmā az Ő részleges képviselője, ezért mind a Brahman-, mind pedig a Paramātmā-megvalósítás az Abszolút Igazság részleges felismerése. Az embereknek négy csoportja van: a karmīk, a jñānīk, a yogīk és a bhakták. A karmīk materialisták, míg a másik három csoportba tartozók transzcendentalisták. A legkiválóbb transzcendentalisták a bhakták, akik a Legfelsőbb Személyt ismerték fel. A második csoportba tartozó transzcendentalisták azok, akik részben ismerték fel az abszolút személy teljes részét, a harmadik osztályba tartozó transzcendentalisták pedig azok, akik épp, hogy csak megvalósították az abszolút személy lelki lényegét. Amint az a Bhagavad-gītāban és más Védikus Írásokban áll, a Legfelsőbb Személyt az odaadó szolgálat által lehet megismerni, melyet a tudás és a materialista környezettől való elkülönülés segít. Már beszéltünk arról, hogy az odaadó szolgálatot a tudás követi, valamint az, hogy lemondunk az anyagi társulásról. Ahogyan a Brahman- és a Paramātmā-megvalósítás az Abszolút Igazság nem tökéletes megvalósításai, ugyanúgy a hozzájuk vezető módszerek, a jñāna és a yoga útja is tökéletlen eszközök az Abszolút Igazság megvalósításában. Az odaadó szolgálat, amely a teljes tudás és az anyagi felfogású környezettől történő elkülönülés elő-pillérein áll, és amely a Vedānta-śruti hallgatásával válik szilárddá, az egyetlen tökéletes módszere annak, hogy a komolyan érdeklődő tanítvány megismerhesse az Abszolút Igazságot. Ezért az odaadó szolgálat nem a transzcendentalisták kevésbé intelligens csoportjának való. A bhakták három osztályba sorolhatók: van első-, másod- és harmadosztályú bhakta. A harmadik osztályba tartozó bhaktákat, a kezdőket, akiknek nincsen tudásuk és nem távolodtak még el a materialista társulástól, s akik csupán a templomi mūrti-imádat bevezető folyamatához vonzódnak, materialista bhaktáknak nevezik. Ezek a bhakták jobban ragaszkodnak az anyagi, mint a transzcendentális haszonhoz. Ezért az embernek határozottan fejlődnie kell, hogy az anyagi odaadó szolgálat szintjéről a másodosztályú odaadás szintjére kerüljön. A második szinten a bhakta felismeri az odaadás folyamatában a négy meghatározó pontot: az Istenség Személyiségét, a bhaktákat, a tudatlanokat és az irigyeket. Az embernek legalább a másodosztályú bhakta szintjére kell emelkednie, s így képessé válhat az Abszolút Igazság megismerésére.
A harmadik osztályba tartozó bhaktának ezért a hiteles Bhāgavata forrásokból kell útmutatást elfogadnia az odaadó szolgálat végzéséhez. Az első számú Bhāgavata nem más, mint a rendíthetetlen bhakta, a másik Bhāgavatam pedig az Istenség üzenete. A harmadik osztályba tartozó hívőnek ezért annak érdekében, hogy megismerje az odaadó szolgálat végzéséhez szükséges útmutatást, a bhaktához kell fordulnia, aki nem olyasvalaki, aki üzletet csinál a Bhāgavatamból a kenyérkeresete érdekében. Az ilyen bhaktának Śukadeva Gosvāmī képviselőjének kell lennie — ahogyan Sūta Gosvāmī is az volt —, és az odaadó szolgálat végzéséről kell prédikálnia, hogy ezzel minden ember érdekét szolgálja. A kezdő bhaktának még meglehetősen kevés élvezetet nyújt, ha a hiteles forrásokat hallgatja. Csupán a külsőségek miatt, érzékkielégítése végett a hivatásos felolvasókat hallgatja — ám ez a fajta hallás és ismétlés mindent elpusztít. Az embernek éppen ezért nagyon körültekintőnek kell lennie, nehogy rossz folyamatot kövessen. A Bhagavad-gītāban és a Śrīmad-Bhāgavatamban Isten szent üzenetei kétségtelenül transzcendentálisak, ám mégsem szabad az ilyen transzcendentális témákról olyan hivatásos felolvasótól hallani, aki csupán elrontja őket, mint ahogy a kígyó mérgezi meg a tejet pusztán nyelve érintésével.
Egy őszinte bhaktának ezért készen kell állnia, hogy saját fejlődése érdekében az Upaniṣadokat és a Vedāntát, valamint a Gosvāmīk, a megelőző korok hiteles tekintélyei hátrahagyott írásait hallgassa. Az ember nem fejlődhet igazán, ha nem hallgatja ezt az irodalmat. Ha nem hallja és nem követi az utasításokat, az odaadó szolgálat értéktelen mutatvánnyá válik, s csak zavart okoz az odaadó szolgálat útján. Ezért ha nem a hiteles śruti, smṛti, purāṇa vagy pañcarātra forrásokon alapszik, akkor az odaadó szolgálatnak nevezett látványosságot azonnal el kell vetni. Egy olyan bhaktát, aki nem hiteles, sosem szabad tiszta bhaktának tekinteni. Ha elsajátítjuk a Védikus Irodalom e tanításait, állandóan láthatjuk magunkban az Istenség Személyiségének mindent átható, helyhez kötött megnyilvánulását. Ezt nevezik samādhinak.