HU/SB 1.3.35
35. VERS
- evaṁ janmāni karmāṇi
- hy akartur ajanasya ca
- varṇayanti sma kavayo
- veda-guhyāni hṛt-pateḥ
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
evam—így; janmāni—születés; karmāṇi—cselekedetek; hi—bizonyára; akartuḥ—a nem cselekvőé; ajanasya—a megszületetlené; ca—és; varṇayanti—leírják; sma—a múltban; kavayaḥ—a tanult; veda-guhyāni—a Védák segítségével sem felfedezhető; hṛt-pateḥ—a szív Uráé.
FORDÍTÁS
A tudással rendelkezők ekképpen írják le a megszületetlen és nem cselekvő születését és tetteit, akit még a Védikus Irodalomból sem lehet megismerni. Ő a szív Ura.
MAGYARÁZAT
Lényegüket tekintve mind az Úr, mind az élőlények tökéletesen lelkiek, ezért mindketten örökkévalók, s egyikük számára sincsen születés és halál. A különbség az, hogy az Úr látszólagos születései és eltávozásai nem olyanok, mint az élőlényeké. Az élőlényeket — akik megszületnek, majd újra meghalnak — az anyagi természet törvényei kötik meg. Az Úr látszólagos megjelenése és eltávozása azonban nem az anyagi természet működése, hanem az Úr belső energiájának megnyilvánulása. A legnagyobb szentek írnak ezekről, az önmegvalósítás érdekében. A Bhagavad-gītāban az Úr kijelenti, hogy az anyagi világban történő úgynevezett születései és tettei mind transzcendentálisak. Pusztán meditálva e cselekedeteken, az ember elérheti a Brahman-megvalósítást, s így felszabadulhat az anyagi kötelékek alól. A śrutikban az áll, hogy a megszületetlen csupán látszólag születik meg. A Legfelsőbbnek nem kell semmit sem tennie, de mivel mindenható, mindent természetes módon hajt végre, mintha automatikusan történne úgy. Valójában az Istenség Legfelsőbb Személyiségének megjelenése, eltávozása és változatos tettei mind bensőséges témák, még a Védikus Írások számára is. Az Úr azonban végrehajtja e tetteket, hogy kegyével megáldja a feltételekhez kötött lelkeket. Mindig élnünk kell a lehetőséggel, melyet az Úr kedvteléseinek elbeszélései nyújtanak, amelyek valójában nem mások, mint meditációk Brahmanon, a legmegfelelőbb és legélvezetesebb formában.