HU/SB 1.3.41
41. VERS
- tad idaṁ grāhayām āsa
- sutam ātmavatāṁ varam
- sarva-vedetihāsānāṁ
- sāraṁ sāraṁ samuddhṛtam
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
tat—az; idam—ez; grāhayām āsa—elfogadtatta; sutam—fiának; ātmavatām—az önmegvalósítotté; varam—a legjobban tisztelt; sarva—minden; veda—a Védikus Irodalom (a tudás könyvei); itihāsānām—az egész történelemé; sāram—java; sāram—java; samuddhṛtam—kiválasztva.
FORDÍTÁS
Śrī Vyāsadeva kiválasztotta a Védikus Írások és az univerzum történelmének legjavát, s átadta azt fiának, akit a legnagyobb tisztelet övez az önmegvalósítottak között.
MAGYARÁZAT
A kevés tudással rendelkező emberek csak Buddha idejétől, i.e. 600-tól számítják a világ történelmét, s az ezt megelőző korokból származó történelmet, melyekről a szentírásokban olvashatunk, csupán a képzelet szüleményének tartják. Valójában azonban tévednek. A Purāṇákban, a Mahābhāratában és a többi írásban leírt történelem valóság, s nem csupán e bolygó, hanem az univerzum millió más bolygójának történelme is az. A világunkon túli bolygók történelme néha hihetetlennek tűnik az ilyen emberek szemében. Nem tudják, hogy a különböző bolygók nem minden tekintetben egyformák, s hogy éppen ezért a más bolygókról származó történelmi tények nem egyeztethetők össze az ezen a bolygón szerzett tapasztalatokkal. A különféle bolygók más és más helyzetét, az időt és a körülményeket figyelembe véve semmi csoda nincs a Purāṇák történeteiben, s nem is képzeletbeliek. Jusson eszünkbe a mondás: ami étel az egyiknek, méreg lehet a másiknak. Nem szabad tehát elutasítanunk a Purāṇák leírta történelmet és történeteket, mondván, hogy puszta kitalációk. A nagy ṛṣiknek, mint amilyen Vyāsa is volt, nem volt céljuk, hogy kitalált történetekkel tarkítsák írásaikat.
A Śrīmad-Bhāgavatam a különböző bolygók történelméből származó történelmi tényeket tartalmazza, s emiatt minden hiteles lelki tekintély, mint Mahā-purāṇát fogadja el. E történetek különös jelentősége az, hogy mindegyikük az Úr cselekedeteivel áll kapcsolatban, különböző időkben és helyeken. Śrīla Śukadeva Gosvāmī a legkiválóbb egyéniség az önmegvalósított lelkek között, s ezt a témát fogadta el tanulmányozás céljából apjától, Vyāsadevától. Śrīla Vyāsadeva kivételes szaktekintély, és mivel a Śrīmad-Bhāgavatam rendkívüli jelentőséggel bír, először nagyszerű fiának, Śrīla Śukadeva Gosvāmīnak adta át e tanítást, melyet a tejszínhez hasonlítanak. A Védikus Irodalom olyan, akár a tudás tejóceánja. A tejszín vagy a vaj a tej legízletesebb esszenciája, s ilyen a Śrīmad-Bhāgavatam is, hiszen az Úr és bhaktái tetteinek élvezetes, tanulságos, hiteles magyarázatait tartalmazza. Nincs haszna a Bhāgavata üzenetét hitetlenektől, ateistáktól és hivatásos szavalóktól elfogadni, akik üzletet csinálnak abból, hogy a hozzá nem értőknek tolmácsolják a Bhāgavatamot. Ezt azonban Śrīla Śukadeva Gosvāmī adta át, akinek nincsen köze az efféle Bhāgavata-üzlethez. Neki nem kellett ilyen üzlettel családot fenntartania. A Śrīmad-Bhāgavatamot ezért Śukadeva olyan képviselőjétől kell hallanunk, aki a lemondott életrendben él, minden családi kötelezettség nélkül. A tej kétségtelenül nagyon jó és tápláló, de amikor a kígyó megérinti ajkával, többé már nem táplál, hanem halálos méreggé válik. Azoknak, akik nem követik szigorúan a Vaiṣṇava szabályozó elveket, nem szabad a Bhāgavatamból üzletet csinálniuk, hogy azzal számtalan hallgatójuk lelki halálát okozzák. A Bhagavad-gītāban az Úr azt mondja, hogy a Védák célja az Ő megismerése, s a Śrīmad-Bhāgavatam nem más, mint Maga az Úr Śrī Kṛṣṇa, a lejegyzett tudás formájában. Ez tehát a Védák legjava, amely minden idők összes történelmi tényét tartalmazza Śrī Kṛṣṇával kapcsolatban. Valójában ez minden történelem lényege.