HU/SB 1.4.11
11. VERS
- namanti yat-pāda-niketam ātmanaḥ
- śivāya hānīya dhanāni śatravaḥ
- kathaṁ sa vīraḥ śriyam aṅga dustyajāṁ
- yuvaiṣatotsraṣṭum aho sahāsubhiḥ
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
namanti—leborul; yat-pāda—akinek lábai; niketam—alatt; ātmanaḥ—saját; śivāya—érdek; hānīya—gyakran előidézte; dhanāni—vagyon; śatravaḥ—ellenségek; katham—mi okból; saḥ—ő; vīraḥ—a nagylelkű; śriyam—bőség; aṅga—ó; dustyajām—legyőzhetetlen; yuvā—fiatalsága teljében; aiṣata—vágyott; utsraṣṭum—feladni; aho—felkiáltás; saha—együtt; asubhiḥ—élet.
FORDÍTÁS
Oly hatalmas uralkodó volt, hogy még ellenségei is eljöttek, hogy lábaihoz borulva saját érdekükben minden vagyonukat átadják neki. Fiatalsága és ereje teljében felülmúlhatatlan királyi gazdagsággal rendelkezett. Miért akart hát mindent feladni, még életét is?
MAGYARÁZAT
Élete során semmi szerencsétlenség nem érte. Fiatal volt, s minden hatalmával és gazdagságával élvezhette az életet. Föl sem merült tehát, hogy visszavonul a tevékeny élettől. Nem okozott nehézséget az állami adók begyűjtése sem, mert olyan hatalom volt kezében és oly nagylelkű volt, hogy még ellenségei is elmentek hozzá, hogy lábai elé borulva saját érdekükben minden kincsüket neki adják. Parīkṣit Mahārāja jámbor király volt. Ellenségeit legyőzte, ezért birodalmában jólét uralkodott. Volt elegendő tej, gabona és érc, a folyók és hegyek pedig mérhetetlen energiát rejtettek. Anyagi szempontból tehát minden kielégítő volt, ezért föl sem merült, hogy királyságát és életét idő előtt feladja. A bölcsek égtek a vágytól, hogy megtudjanak mindent ezzel kapcsolatban.