HU/SB 1.4.5
5. VERS
- dṛṣṭvānuyāntam ṛṣim ātmajam apy anagnaṁ
- devyo hriyā paridadhur na sutasya citram
- tad vīkṣya pṛcchati munau jagadus tavāsti
- strī-pum-bhidā na tu sutasya vivikta-dṛṣṭeḥ
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
dṛṣṭvā—látta; anuyāntam—követ; ṛṣim—a bölcs; ātmajam—a fiát; api—annak ellenére; anagnam—nem meztelen; devyaḥ—gyönyörű leányok; hriyā—szégyenlősen; paridadhuḥ—elfedték a testüket; na—nem; sutasya—a fiának; citram—megdöbbentő; tat vīkṣya—ezt látva; pṛcchati—kérdez; munau—a muninak (Vyāsának); jagaduḥ—felelt; tava—tiéd; asti—ott vannak; strī-pum—férfi és nő; bhidā—különbségek; na—nem; tu—de; sutasya—a fiának; vivikta—megtisztított; dṛṣṭeḥ—aki néz.
FORDÍTÁS
Miközben Śrī Vyāsadeva fia nyomában haladt, a meztelenül fürdőző gyönyörű fiatal leányok elfedték testüket ruhájukkal, noha Śrī Vyāsadeva nem volt meztelen. Nem így cselekedtek azonban, amikor fia haladt arra. A bölcs megkérdezte ennek az okát. A leányok azt felelték, hogy fia tiszta, s így amikor rájuk pillantott, nem tett különbséget férfi és nő között, míg a bölcs igen.
MAGYARÁZAT
A Bhagavad-gītā (BG 5.18) szerint egy tanult szent lelki látásmódja következtében egyenlőnek látja a művelt és nemes brāhmaṇát, a caṇḍālát (kutyaevőt), a kutyát és a tehenet. Śrīla Śukadeva Gosvāmī elérte ezt a szintet. Nem férfit és nőt látott, csupán különféle ruhákba bújt élőlényeket. A férfi viselkedéséből a fürdőző leányok megértették elméjét, ahogyan egy gyermekre ránézve is nyomban láthatjuk ártatlanságát. Śukadeva Gosvāmī fejlett testű, tizenhat éves ifjú volt. Meztelen volt, akár a leányok, de mivel fölötte állt minden szexuális kapcsolatnak, rendkívül ártatlannak látszott. A leányok különleges képességeiknél fogva rögtön megérezték ezt, s ezért ügyet sem vetettek az ifjúra. Amikor azonban apja haladt arra, a leányok sietve magukra kapták ruháikat. Lányai vagy unokái lehettek volna, mégis a társadalmi elvárásoknak megfelelően viselkedtek Vyāsadeva jelenlétében, mert Śrīla Vyāsadeva családos ember szerepét játszotta. A családosoknak különbséget kell tenniük férfi és nő között, másképp nem lehetnének családosok. Az embernek tehát arra kell törekednie, hogy a lélek és a test közötti különbséget ismerje föl, anélkül hogy ragaszkodna akár a férfi, akár a női nemhez. Amíg ez a különbségtétel jellemző valakire, addig ne próbáljon meg olyan sannyāsīvá válni, mint Śukadeva Gosvāmī. Legalább elméletben legyen meggyőződése, hogy az élőlény nem férfi és nem nő. A külső öltözék az anyagi természet anyagi terméke, hogy vonzalmat ébresszen az ellenkező neműekben, s így fogva tartsa az embert az anyagi létben. A felszabadult lélek fölötte áll e torz megkülönböztetésnek. Nem tesz különbséget az egyik és a másik élőlény között; számára mindenki egyformán és ugyanúgy lélek. Ennek a lelki látásmódnak a tökéletessége a felszabadult állapot, amelyet Śrīla Śukadeva Gosvāmī elért. Śrīla Vyāsadeva szintén transzcendentális szinten állt, de mivel a családfőként élt, a szokás kedvéért nem cselekedett úgy, mint felszabadult lélek.