HU/SB 1.5.12
12. VERS
- naiṣkarmyam apy acyuta-bhāva-varjitaṁ
- na śobhate jñānam alaṁ nirañjanam
- kutaḥ punaḥ śaśvad abhadram īśvare
- na cārpitaṁ karma yad apy akāraṇam
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
naiṣkarmyam — önmegvalósítás, megszabadulás a gyümölcsöző cselekedetek visszahatásaitól; api — annak ellenére; acyuta — a csalhatatlan Úr; bhāva — felfogás; varjitam — mentes; na — nem; śobhate — jónak tűnik; jñānam — transzcendentális tudás; alam — idővel; nirañjanam — mentes a megjelölésektől; kutaḥ — hol van; punaḥ — újra; śaśvat — mindig; abhadram — kedvezőtlen; īśvare — az Úrnak; na — nem; ca — és; arpitam — felajánlott; karma — gyümölcsöző munka; yat api — ami; akāraṇam — nem gyümölcsöző.
FORDÍTÁS
Ha az önmegvalósítás tudománya nem tartalmazza a Tévedhetetlenről (Istenről) szóló felfogást, nem tűnik jónak még akkor sem, ha minden anyagi vonzalomtól mentes. Mi haszna hát a gyümölcsöző cselekedeteknek — amelyek kezdettől fogva fájdalmat okoznak és természetükből adódóan mulandóak —, ha nem az Úr odaadó szolgálatában végzik őket?
MAGYARÁZAT
Mint ahogy az előzőekben már utaltunk rá, nemcsak az Úr transzcendentális dicsőségét nem említő közönséges irodalmi alkotások elítélendők, hanem a személytelen Brahmanról szóló Védikus Írások és találgatások is, ha nem beszélnek az odaadó szolgálatról. Ha a fentiek alapján a személytelen Brahmanról szóló spekuláció is helytelen, mit mondhatnánk akkor a gyümölcsöző tettekről, amelyeknek célja nem az odaadó szolgálat? A spekulatív tudás és a gyümölcsöző tettek nem vezetnek el a célhoz, a tökéletességhez. Majdnem minden ember a gyümölcsöző tettekben mélyed el, amely az elejétől a végéig gyötrelmes. Csak akkor teremhet gyümölcsöt, ha az Úr odaadó szolgálatának rendeljük alá. A Bhagavad-gītā azt is megerősíti, hogy a gyümölcsöző tett eredményét fel lehet ajánlani az Úrnak — másképp csak anyagi kötöttséghez vezet. A gyümölcsöző tettek jogos élvezője az Istenség Személyisége, ezért ha azokat az élőlény saját érzékkielégítése érdekében végzi, akkor a bajok kínzó forrásává válik.