HU/SB 1.5.40
40. VERS
- tvam apy adabhra-śruta viśrutaṁ vibhoḥ
- samāpyate yena vidāṁ bubhutsitam
- prākhyāhi duḥkhair muhur arditātmanāṁ
- saṅkleśa-nirvāṇam uśanti nānyathā
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
tvam—te; api—szintén; adabhra—hatalmas; śruta—Védikus Irodalom; viśrutam—szintén hallottál; vibhoḥ—a Mindenhatóról; samāpyate—elégedett; yena—általa; vidām—a bölcsek; bubhutsitam—akik mindig arra vágynak, hogy a transzcendentális tudományról halljanak; prākhyāhi—leír; duḥkhaiḥ—szenvedéstől; muhuḥ—mindig; ardita-ātmanām—az emberek szenvedő tömegei; saṅkleśa—szenvedések; nirvāṇam—enyhítés; uśanti na—nem szabadul meg; anyathā—más módon.
FORDÍTÁS
Kérlek ezért, írj a Mindenható Úr cselekedeteiről, melyeket a Védákról szóló mérhetetlen tudásod révén ismertél meg, mert ez beteljesíti a kiváló bölcsek vágyait, ugyanakkor a közönséges emberek gyötrelmeit is enyhíti, akik állandóan szenvednek az anyagi nyomorúságtól. Nincs más út, hogy megszabaduljanak e gyötrelmektől.
MAGYARÁZAT
Śrī Nārada Muni élettapasztalata alapján határozottan állítja, hogy az anyagi tettek minden problémájának elsődleges megoldása az Úr transzcendentális dicsőségének széleskörű elterjesztése. A jó és a rossz embereket négy-négy kategóriába lehet sorolni. A jó emberek négy csoportja elismeri a Mindenható Úr hatalmát, ezért az ilyen emberek
- ha nehézséggel kerülnek szembe,
- ha pénzre van szükségük,
- ha fejlett tudással rendelkeznek és
- ha mind többet és többet akarnak tudni Istenről,
ösztönösen menedéket keresnek az Úrnál. Így Nāradajī azt tanácsolja Vyāsadevának, terjessze az Úrról szóló transzcendentális tudományt hatalmas védikus tudása szerint, melyre szert tett.
Ami a rossz embereket illeti, őket is négy csoportba lehet sorolni:
- azok, akik a gyümölcsöző munka rabjai, s akik így kénytelenek szenvedni az ezzel járó gyötrelmektől,
- azok, akik az érzékkielégítés érdekében elkövetett bűnös tettek rabjai, s ennek következményeitől szenvednek,
- azok, akik nagyon fejlettek az anyagi tudás terén, de nem elég okosak ahhoz, hogy elismerjék a Mindenható Úr hatalmát, s így szenvedésben van részük,
- azok az emberek, akik ateisták, s így szándékosan gyűlölik az Úr nevét, bár örökké nehézségekkel küzdenek.
Śrī Nāradajī azt javasolta Vyāsadevának, hogy úgy írjon az Úr dicsőségéről, hogy az hasznára váljon az emberek e nyolc csoportjának, mind a jóknak, mind a rosszaknak. A Śrīmad-Bhāgavatam tehát nem az emberek egy bizonyos rétege vagy egy felekezet számára íródott. Az őszinte lélekhez szól, aki valóban saját javára és lelki békéjére vágyik.
Így végződnek a Bhaktivedanta-magyarázatok a Śrīmad-Bhāgavatam Első Énekének ötödik fejezetéhez, melynek címe: „Nārada a Śrīmad-Bhāgavatamra tanítja Vyāsadevát.”