HU/SB 1.6.26


Õ Isteni Kegyelme A. C. Bhaktivedanta Swami Prabhupada


26. VERS

nāmāny anantasya hata-trapaḥ paṭhan
guhyāni bhadrāṇi kṛtāni ca smaran
gāṁ paryaṭaṁs tuṣṭa-manā gata-spṛhaḥ
kālaṁ pratīkṣan vimado vimatsaraḥ


SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS

nāmāni—szent neve, dicsősége stb.; anantasya—a határtalannak; hata-trapaḥ—a világ minden külsőségétől megszabadulva; paṭhan—elmondás, ismételt olvasás stb. által; guhyāni—titokzatos; bhadrāṇi—legáldásosabb; kṛtāni—tevékenységek; ca—és; smaran—állandóan emlékezve; gām—a földön; paryaṭan—átutazva; tuṣṭa-manāḥ—teljesen elégedett; gata-spṛhaḥ—teljesen mentes minden anyagi vágytól; kālam—idő; pratīkṣan—vár; vimadaḥ—büszkeség nélkül; vimatsaraḥ—irigység nélkül.


FORDÍTÁS

Így aztán újra és újra zengeni kezdtem az Úr szent nevét és dicsőségét, ügyet sem vetve az anyagi világ külsőségeire. Az Úr transzcendentális kedvteléseire emlékezni, azokat dicsőíteni áldásos tett. Így jártam be a földet, teljesen elégedettségben, alázatosan és irigységtől mentesen.


MAGYARÁZAT

Nārada Muni személyes példája dióhéjban bemutatja az Úr őszinte bhaktájának életét. Egy ilyen bhakta, miután avatást kapott az Úrtól vagy az Ő hiteles képviselőjétől, nagyon komolyan hirdeti az Úr dicsőségét, és a világ minden táját bejárja, hogy mások is hallhassanak róla. Az ilyen bhakták nem vágynak anyagi haszonra. Egyetlen vágy vezeti őket: hogy visszatérjenek Istenhez. Ez vár rájuk anyagi testük feladásakor. Céljuk az élet legmagasabb rendű célja    —    visszatérni Istenhez    —,    ezért sohasem irigyek senkire, és nem is büszkék arra, hogy visszatérhetnek az Úrhoz. Nem tesznek mást, mint az Úr szent nevét, dicsőségét és kedvteléseit zengik, emlékeznek ezekre, és egyéni képességeik szerint, az anyagi nyereség legcsekélyebb vágya nélkül hirdetik ezt az üzenetet mások áldására.