HU/SB 1.8.47
47. VERS
- āha rājā dharma-sutaś
- cintayan suhṛdāṁ vadham
- prākṛtenātmanā viprāḥ
- sneha-moha-vaśaṁ gataḥ
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
āha—mondta; rājā—Yudhiṣṭhira király; dharma-sutaḥ—Dharma (Yamarāja) fia; cintayan—arra gondolva; suhṛdām—a barátoknak; vadham—ölés; prākṛtena—csak anyagi felfogással; ātmanā—az önvaló által; viprāḥ—ó, brāhmaṇa; sneha—érzelem; moha—illúzió; vaśam—elragadva; gataḥ—elment.
FORDÍTÁS
Yudhiṣṭhira királyt, Dharma fiát elöntötte a szomorúság barátai halála miatt, s úgy bánkódott, akár egy közönséges, materialista ember. Ó, bölcsek! A ragaszkodástól megtévesztve ezután beszélni kezdett.
MAGYARÁZAT
Noha Yudhiṣṭhira királytól nem várná senki, hogy úgy elkeseredjen, mint a közönséges emberek, az anyagi ragaszkodás mégis illúzióba kergette az Úr akaratából (ahogyan Arjunát is látszólag illúzió kerítette hatalmába). Aki lát, jól tudja, hogy az élőlény nem a test, s nem is az elme, hanem transzcendentális az élet anyagi felfogásához képest. A közönséges ember a testtel kapcsolatban gondolkodik az erőszakról és az erőszakmentességről, ez azonban csupán az illúzió egy fajtája. Mindenkinek dharmája szerint kell végeznie a kötelességét. Egy kṣatriyának az a kötelessége, hogy harcoljon a jó ügyért, az ellenségre való tekintet nélkül. Kötelessége teljesítése közben az embert nem szabad, hogy megzavarja az anyagi test pusztulása, amely csupán az élőlény külső öltözete. Yudhiṣṭhira Mahārāja mindezzel tökéletesen tisztában volt, de az Úr akaratából olyanná vált, mint egy hétköznapi ember, mert e mögött az illúzió mögött egy nagyszerű gondolat rejlett: a királyt Bhīṣma fogja tanítani, ahogyan Arjunát tanította Maga az Úr.