HU/SB 1.8.51
51. VERS
- strīṇāṁ mad-dhata-bandhūnāṁ
- droho yo ’sāv ihotthitaḥ
- karmabhir gṛhamedhīyair
- nāhaṁ kalpo vyapohitum
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
strīṇām—a nőknek; mat—általam; hata-bandhūnām—a megölt barátoknak; drohaḥ—ellenségeskedés; yaḥ—az; asau—mindazok; iha—ezennel; utthitaḥ—keletkezett; karmabhiḥ—a tettek segítségével; gṛhamedhīyaiḥ—az anyagi jóléttel törődők által; na—soha; aham—én; kalpaḥ—elvárhat; vyapohitum—meg nem történtté tenni.
FORDÍTÁS
Megöltem a nők barátait, s így olyan ellenségeskedést idéztem elő, amelyet lehetetlen meg nem történtté tenni, még az anyagi jólétért tett fáradozással sem.
MAGYARÁZAT
A gṛhamedhīk azok, akiknek egyetlen dolga, hogy az anyagi boldogulás érdekében jóléti munkát végezzenek. Az anyagi boldogulást néha bűnös cselekedetek akadályozzák, mert a materialista akaratlanul is mindenképp bűnöket követ el anyagi kötelességei végzése közben. Hogy megszabaduljon a bűnös visszahatásoktól, a Védák különféle áldozatokat írnak elő számára. A Védákban az áll, hogy az aśvamedha-yajña (a lóáldozat) végzésével az ember még a brahma-hatyā (egy brāhmaṇa megölése) bűnétől is megszabadulhat.
Yudhiṣṭhira Mahārāja elvégezte ezt az aśvamedha-yajñát, mégis azt gondolja, hogy még e yajñák végrehajtásával sem tud megszabadulni a súlyos bűnöktől, amelyeket elkövetett. A háborúban a férj, a testvér, az apa vagy fiai mennek harcolni, s amikor elesnek, új ellenségeskedés tör ki, s így egyre nő a hatások és visszahatások láncolata, amelyet aśvamedha-yajñák ezreivel sem lehet megállítani.
Ilyen a cselekedetek (a karma) működése. Létrehoz egy tettet, azzal egy időben pedig egy visszahatást. Így szaporítja az anyagi cselekedetek láncát, a tettek végzőjét pedig anyagi rabságba juttatják. A Bhagavad-gītā (BG 9.27-28) javasolta gyógyír szerint a tettek folyamatában a tettek és a visszahatások csak akkor állíthatók meg, ha a Legfelsőbb Úrért cselekszünk. A kurukṣetrai csatát valójában a Legfelsőbb Úr, Śrī Kṛṣṇa akaratából vívták, ahogyan ez egyértelműen kiderül abból, ahogyan Ő Maga elbeszéli, s Yudhiṣṭhira is egyedül az Ő akaratából került Hastināpura trónjára. Ezért tehát nem terheli bűn a Pāṇḍavákat, akik csupán az Úr utasításait hajtották végre. Akik viszont személyes érdekből háborúznak, azoknak minden felelősség terhét viselniük kell.