HU/SB 1.9.13
13. VERS
- saṁsthite ’tirathe pāṇḍau
- pṛthā bāla-prajā vadhūḥ
- yuṣmat-kṛte bahūn kleśān
- prāptā tokavatī muhuḥ
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
saṁsthite—a haláleset után; ati-rathe—a nagy tábornoknak; pāṇḍau—Pāṇḍu; pṛthā—Kuntī; bāla-prajā—fiatal gyerekekkel; vadhūḥ—az én menyem; yuṣmat-kṛte—miattatok; bahūn—sokféle; kleśān—szenvedés; prāptā—keresztülment; toka-vatī—annak ellenére, hogy felnőtt fiai voltak; muhuḥ—állandóan.
FORDÍTÁS
Ami menyemet, Kuntīt illeti, a nagy hadvezér, Pāṇḍu halála után sok gyermekével özvegyen maradt, s tengernyi szenvedés várt rá, amikor pedig felnőttetek, tetteitek miatt kellett szenvednie.
MAGYARÁZAT
Kuntīdevī szenvedései kétszeresen is szomorúak, hiszen korán özvegyen maradva sokat szenvedett, hogy kisgyermekeit felnevelje a királyi családban; s amikor gyermekei felnőttek, tovább kellett szenvednie fiai tettei miatt. Gyötrelmei folytatódtak. Ez azt jelenti, hogy a sors arra ítélte, hogy szenvedjen, s ezt az embernek háborítatlanul el kell tűrnie.