HU/SB 1.9.15
15. VERS
- yatra dharma-suto rājā
- gadā-pāṇir vṛkodaraḥ
- kṛṣṇo ’strī gāṇḍivaṁ cāpaṁ
- suhṛt kṛṣṇas tato vipat
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
yatra—ahol van; dharma-sutaḥ—Dharmarāja fia; rājā—a király; gadā-pāṇiḥ—hatalmas buzogányával kezében; vṛkodaraḥ—Bhīma; kṛṣṇaḥ—Arjuna; astrī—a fegyver hordozója; gāṇḍivam—Gāṇḍīva; cāpam—íj; suhṛt—jóakaró; kṛṣṇaḥ—az Úr Kṛṣṇa, az Istenség Személyisége; tataḥ—ebből; vipat—gyötrelem.
FORDÍTÁS
Ó, milyen csodálatos a könyörtelen idő befolyása! Az idő visszafordíthatatlan — másképp hogyan lennének szerencsétlenségek Yudhiṣṭhira király, a vallást irányító félisten fia; Bhīma, a nagy buzogányharcos; a kiváló íjász, a hatalmas Gāṇdīva fegyvert hordó Arjuna és mindenek fölött az Úr, a Pāṇḍavák őszinte jóakarója jelenlétében?
MAGYARÁZAT
Anyagi és lelki források tekintetében a Pāṇḍavák semmiben nem szenvedtek hiányt. Anyagi szempontból jól felkészültek voltak, hiszen velük volt a két nagy harcos, Bhīma és Arjuna. Ha pedig lelki szempontból nézzük, a király maga volt a vallás jelképe, s ami a legfontosabb, az Istenség Személyisége, az Úr Śrī Kṛṣṇa jóakarójukként személyesen törődött velük. S mégis, mennyi balszerencse érte őket! A jámbor tettek eredményei, a nagy személyiségek társasága, a kitűnő irányítás és az Úr Kṛṣṇa közvetlen oltalma alatt álló fegyverek ereje ellenére a Pāṇḍaváknak számtalan gyötrelemben volt részük életük során, s mindez csak azzal magyarázható, hogy kāla, a könyörtelen idő hatott rájuk. Kāla nem más, mint Maga az Úr, ezért kāla hatalma Maga az Úr felfoghatatlan akaratát jelzi. Nem szabad hát keseregnünk, ha valami olyan történik, amely fölött emberi lénynek nincs hatalma.