HU/SB 1.9.6-7
6-7. VERSEK
- parvato nārado dhaumyo
- bhagavān bādarāyaṇaḥ
- bṛhadaśvo bharadvājaḥ
- saśiṣyo reṇukā-sutaḥ
- vasiṣṭha indrapramadas
- trito gṛtsamado ’sitaḥ
- kakṣīvān gautamo ’triś ca
- kauśiko ’tha sudarśanaḥ
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
parvataḥ—Parvata Muni; nāradaḥ—Nārada Muni; dhaumyaḥ—Dhaumya; bhagavān—az Istenség inkarnációja; bādarāyaṇaḥ—Vyāsadeva; bṛhadaśvaḥ—Bṛhadaśva; bharadvājaḥ—Bharadvāja; sa-śiṣyaḥ—tanítványokkal együtt; reṇukā-sutaḥ—Paraśurāma; vasiṣṭhaḥ—Vasiṣṭha; indrapramadaḥ—Indrapramada; tritaḥ—Trita; gṛtsamadaḥ—Gṛtsamada; asitaḥ—Asita; kakṣīvān—Kakṣīvān; gautamaḥ—Gautama; atriḥ—Atri; ca—és; kauśikaḥ—Kauśika; atha—úgy mint; sudarśanaḥ—Sudarśana.
FORDÍTÁS
Minden bölcs jelen volt, köztük Parvata Muni, Nārada, Dhaumya, Vyāsa, Isten inkarnációja, Bṛhadaśva, Bharadvāja, Paraśurāma és tanítványai, Vasiṣṭha, Indrapramada, Trita, Gṛtsamada, Asita, Kakṣīvān, Gautama, Atri, Kauśika és Sudarśana.
MAGYARÁZAT
Parvata Munit tekintik az egyik legidősebb bölcsnek. Szinte állandó társa Nārada Muninak. Mindketten űrutazók, akik anyagi jármű nélkül képesek az űrben utazni. Parvata Muni szintén devarṣi, azaz nagy bölcs a félistenek között, akárcsak Nārada. Nāradával együtt ő is jelen volt Janamejaya Mahārāja, Parīkṣit Mahārāja fia áldozati szertartásán. Ebben az áldozatban a világ összes kígyóját el akarták pusztítani. Parvata Munit és Nārada Munit Gandharváknak is nevezik, mert az Úr dicsőségét énekelve vándorolnak a világűrben. Mivel tudnak a levegőben utazni, a levegőből nézték végig Draupadī svayaṁvara ceremóniáját (amelyen saját maga választhatott férjet). Akárcsak Nārada Muni, Parvata Muni is rendszeres látogatója volt a királyi gyülekezetnek Indra király mennyei birodalmában. Mint Gandharva, néha Kuvera, az egyik legkiemelkedőbb félisten királyi udvarát is látogatta. Nārada és Parvata egyszer bajba került Sṛñjaya Mahārāja leánya miatt. Sṛñjaya Mahārāja Parvata Munitól azt az áldást kapta, hogy fia szülessen.
Nārada Muni neve szorosan kapcsolódik a Purāṇák elbeszéléseihez. A Bhāgavatam ír róla. Előző életében egy szolgáló fia volt, de a tiszta bhakták felemelő társaságában megvilágosodást nyert az odaadó szolgálatról, s következő életében tökéletes ember lett, akihez nem volt senki sem mérhető. A Mahābhārata számtalan helyen megemlíti a nevét. Ő a legfőbb devarṣi, a félistenek legkiválóbb bölcse, valamint Brahmājī fia és tanítványa. Tőle indul a Brahmā vonalán alászálló tanítványi láncolat. Felavatta Prahlāda Mahārāját, Dhruva Mahārāját s az Úr sok más híres bhaktáját. Még Vyāsadevát, a Védikus Irodalom szerzőjét is ő avatta fel, aki később Madhvācāryát részesítette avatásban. Így terjedt el az univerzumban a Madhva-sampradāya, amelybe a Gauḍīya-sampradāya is beletartozik. Śrī Caitanya Mahāprabhu ehhez a Madhva-sampradāyához tartozott. Brahmājī, Nārada, Vyāsa, egészen Madhváig, Caitanyáig és a Gosvāmīkig mind a tanítványi láncolat ugyanezen vonalát folytatták. Nāradajī időtlen idők óta tanítja a királyokat. A Bhāgavatamban olvashatunk arról, hogyan tanította Prahlāda Mahārāját még anyja méhében, hogyan tanította Vasudevát, Kṛṣṇa apját, valamint Yudhiṣṭhira Mahārāját.
Dhaumya: Nagy bölcs, aki szigorú vezekléseket hajtott végre Utkocaka Tīrthánál. Ő volt a Pāṇḍava uralkodók kijelölt királyi papja. A Pāṇḍavák sok vallásos szertartásában (saṁskārájában) vett részt papként, s a Pāṇḍavák mindegyikének segített Draupadī eljegyzésekor. A Pāṇḍavák száműzetése idején is ott volt, s mindig segítette őket útmutatásával, ha tanácstalanok voltak. Ő tanította őket arra is, hogyan éljenek titokban egy éven keresztül, s a Pāṇḍavák szigorúan követték utasításait. Nevét a kurukṣetrai csata utáni közös temetési szertartáson is megemlítik. A Mahābhārata Anuśāsana-parvájában (127.15-16) nagyon alapos vallási tanításban részesíti Yudhiṣṭhira Mahārāját. A legjobb pap volt a gṛhasthák számára, hiszen a Pāṇḍavákat is a vallás helyes útján tudta vezetni. Egy pap feladata az, hogy irányításával a gṛhasthák előrejussanak az āśrama-dharma, a kasztok kötelességeinek helyes útján. Valójában nincs különbség a családi pap és a lelki tanítómester között. E feladatot a bölcseknek, a szenteknek és a brāhmaṇáknak kell vállalniuk.
Bādarāyaṇa (Vyāsadeva): Kṛṣṇa, Kṛṣṇa-dvaipāyana, Dvaipāyana, Satyavatī-suta, Pārāśarya, Parāśarātmaja, Bādarāyaṇa, Vedavyāsa és ezenkívül sok más néven is ismerik. Satyavatī méhében született Parāśara Mahāmuni fiaként, még azelőtt, hogy Satyavatī eljegyzést kötött volna Śantanu Mahārājával, a nagyszerű hadvezér, Bhīṣmadeva Nagyatya apjával. Nārāyaṇa nagy hatalmú inkarnációja ő, aki a védikus bölcsességet hirdeti a világon. Ezért aztán annak, aki a Védikus Írások, különösen a Purāṇák elmondásába kezd, mindig fel kell ajánlania neki tiszteletét. Śukadeva Gosvāmī az ő fia volt, s olyan ṛṣik voltak tanítványai a Védák különféle ágaiban, mint például Vaiśampāyana. Vyāsadeva a szerzője a hatalmas eposznak, a Mahābhāratának, valamint a csodálatos transzcendentális írásnak, a Bhāgavatamnak. A Brahma-sūtrákat — a Vedānta-sūtrákat vagy Bādarāyaṇa-sūtrákat — szintén ő állította össze. Szigorú lemondásainak köszönhetően ő a legnagyobb tiszteletnek örvendő szerző. Amikor a Mahābhārata nagy eposzát akarta lejegyezni a Kali-kor embere számára, úgy érezte, különleges képességgel rendelkező íróra van szüksége, aki képes leírni diktálását. Brahmājī utasítására Śrī Gaṇeśajī vállalta ezt a feladatot, azzal a feltétellel, hogy Vyāsadeva egy pillanatra sem hagyja abba a diktálást. Így készült el a Mahābhārata, Vyāsa és Gaṇeśa közös erőfeszítésével.
Anyja, Satyavatī utasítására — aki később Mahārāja Śantanuhoz ment feleségül —, valamint Bhīṣmadeva kérésére — aki Mahārāja Śantanu legidősebb fia első feleségétől, a Gangesztől — három nagyszerű fiat nemzett: Dhṛtarāṣṭrát, Pāṇḍut és Vidurát. A Mahābhāratát Vyāsadeva a kurukṣetrai csata után, hőseinek halála után állította össze, és először Janamejaya Mahārāja, Parīkṣit Mahārāja fia királyi gyülekezetében beszélték el.
Bṛhadaśva: A régi idők egyik bölcse, aki gyakran találkozott Yudhiṣṭhira Mahārājával. Első ízben Kāmyavanánál találkoztak. Ez a bölcs mesélte el Nala Mahārāja történetét. Van egy másik Bṛhadaśva is, aki az Ikṣvāku-dinasztia leszármazottja (Mahābhārata, Vanaparva 209.4-5).
Bharadvāja: Egyike a hét nagy ṛṣinek. Jelen volt Arjuna születési ceremóniáján. A hatalmas ṛṣi szigorú vezekléseket végzett a Gangesz partján. Prayāgadhāmánál álló āśramája a mai napig híres. Úgy mondják, hogy amikor a ṛṣi a Gangeszban fürdött, találkozott Ghṛtacīval, a mennyek egyik csodálatos félvilági hölgyével. Magját, melyet kibocsátott, egy agyagedényben tartották, s ebből született Droṇa. Droṇācārya tehát Bharadvāja Muni fia. Mások azt mondják, hogy Bharadvāja, Droṇa apja és Maharṣi Bharadvāja nem ugyanaz a személy. Bharadvāja Brahmā nagy híve. Egy ízben felkereste Droṇācāryát, s arra kérte, vessen véget a kurukṣetrai csatának.
Paraśurāma vagy Reṇukāsuta: Maharṣi Jamadagni és Śrīmatī Reṇukā fia. Úgy is ismerik, mint Reṇukāsuta. Isten egyik felhatalmazott inkarnációja, aki huszonegy alkalommal pusztította el a kṣatriya közösséget. A kṣatriyák vérével ősei lelkét tette elégedetté. Később szigorú vezekléseket végzett Mahendra Parvatánál. Miután az egész földet elvette a kṣatriyáktól, Kaśyapa Muninak adományozta. Paraśurāma a Dhanurvedát, a harcművészet tudományát átadta Droṇācāryának, aki történetesen brāhmaṇa volt. Paraśurāma jelen volt Yudhiṣṭhira Mahārāja koronázásakor is, és más nagy ṛṣikkel együtt ünnepelte az eseményt.
Paraśurāma olyan idős, hogy találkozott Rāmával és Kṛṣṇával is, két különböző korban. Rāma ellen harcba szállt, de Kṛṣṇát elfogadta, mint az Istenség Legfelsőbb Személyiségét. Arjunát is dicsőítette, mikor Kṛṣṇával látta. Amikor Bhīṣma visszautasította Ambāt, aki azt akarta, hogy ő legyen a férje, Ambā találkozott Paraśurāmával, s kérésére Paraśurāma megkérte Bhīṣmadevát, hogy fogadja el Ambāt feleségének. Bhīṣma nem engedelmeskedett az utasításnak, noha Paraśurāma Bhīṣma egyik lelki tanítómestere volt. Paraśurāma párbajra hívta Bhīṣmadevát, amikor Bhīṣmadeva megtagadta utasítását. Mindketten erejüket megfeszítve küzdöttek, s végül Paraśurāma megelégedett Bhīṣmával. Megáldotta, hogy a világ legnagyobb harcosa legyen belőle.
Vasiṣṭha: a brāhmaṇák ünnepelt, kiváló bölcse, akit Brahmarṣi Vasiṣṭhadevaként is ismernek. Kiemelkedő alakja mind a Rāmāyaṇának, mind a Mahābhāratának. Ő celebrálta az Istenség Személyisége, Śrī Rāma koronázási szertartását. Jelen volt a kurukṣetrai csatatéren is. A felsőbb és alsóbb bolygók bármelyikére képes volt eljutni. Neve Hiraṇyakaśipu történetével kapcsolatban is felmerül. Egyszer nézeteltérése támadt Viśvāmitrával, aki magának akarta az ő kāmadhenuját, kívánságteljesítő tehenét. Vasiṣṭha Muni nem adta oda a kāmadhenut, ezért Viśvāmitra megölte száz fiát. Mint tökéletes brāhmaṇa, mindent eltűrt Viśvāmitrától. Egyszer öngyilkosságot próbált elkövetni Viśvāmitra kínzásai miatt, de minden próbálkozása sikertelen volt. Leugrott egy hegyről, de a sziklák, amelyekre zuhant, gyapotheggyé változtak, s így nem esett bántódása. Aztán az óceánba vetette magát, de a hullámok a partra sodorták. Folyóba ugrott, de a folyó is partra vetette. Minden öngyilkossági kísérlete hasztalan volt. Vasiṣṭha Muni a hét ṛṣi egyike, valamint Arundhatī, a híres csillag férje.
Indrapramada: Szintén híres ṛṣi.
Trita: Prajāpati Gautama három fia közül az egyik. Ő volt a harmadik fiú, két bátyja neve Ekat és Dvita volt. A testvérek kiváló bölcsek voltak, akik szigorúan követték a vallás szabályait. Szigorú lemondásaik eredményeképpen eljuthattak Brahmalokára (arra a bolygóra, ahol Brahmājī él). Egyszer Trita Muni beleesett egy kútba. Számtalan áldozatnál segédkezett, s mint a nagy bölcsek egyike, szintén eljött, hogy tiszteletét tegye Bhīṣmajī halálos ágyánál. Varuṇaloka hét bölcsének egyike volt. A világ nyugati feléből, valószínűleg az európai országokból származott. Abban az időben az egész világon a védikus kultúra uralkodott.
Gṛtsamada: A mennyek bölcseinek egyike. Közeli barátja volt Indrának, a mennyek királyának, s épp olyan kiváló volt, mint Bṛhaspati. Gyakran látogatta Yudhiṣṭhira Mahārāja királyi udvarát, s megjelent azon a helyen is, ahol Bhīṣmadeva szíve utoljára dobbant. Egyszer az Úr Śiva dicsőségéről beszélt Yudhiṣṭhira Mahārājának. Vitahavya fia volt, vonásai pedig Indrára hasonlítottak. Indra ellenségei gyakran tévesztették össze őket, s így számtalanszor elfogták. A Ṛg-veda kimagasló tudósa volt, akit a brāhmaṇa közösség emiatt nagy tiszteletben tartott. Nőtlenségben élt, s minden tekintetben rendkívüli képességekkel rendelkezett.
Asita: Volt egy hasonló nevű király, de az itt említett Asita nem más, mint Asita Devala Ṛṣi, a kor hatalmas bölcse. Apjának másfélmillió verset magyarázott el a Mahābhāratából. Részt vett Janamejaya Mahārāja kígyóáldozatában, és Yudhiṣṭhira Mahārāja koronázási szertartásán is jelen volt, más nagy ṛṣikkel együtt. Yudhiṣṭhira Mahārāját szintén tanította, amikor az Añjana-hegyen élt. Az Úr Śiva követője volt.
Kakṣīvān: Gautama Muni egyik fia, a nagy bölcs, Candrakausika apja. Tagja volt Yudhiṣṭhira Mahārāja parlamentjének.
Atri: Atri Muni nagy brāhmaṇa bölcs volt, Brahmājī elméjéből született fiainak egyike. Brahmājī olyan képességekkel rendelkezett, hogy elég volt csupán gondolnia arra, hogy legyen egy fia, s lett. Fiait mānasa-putráknak nevezik. Atri egyike volt Brahmājī hét mānasa-putrájának, valamint a hét nagy brāhmaṇa bölcsnek. Családjában születtek meg a nagy Pracetāk is. Két kṣatriya fia volt, akik királyok lettek. Arthama király volt az egyikük. Atri Munit a huszonegy prajāpati egyikeként tartják számon. Felesége neve Anasūyā volt. Segített Parīkṣit Mahārājának nagy áldozatai végrehajtásában.
Kauśika: Yudhiṣṭhira Mahārāja királyi összejövetelének egyik állandó ṛṣi tagja. Találkozott az Úr Kṛṣṇával. Rajta kívül több hasonló nevű bölcs is van.
Sudarśana: A kerék, amelyet az Istenség Személyisége (Viṣṇu, azaz Kṛṣṇa) személyes fegyvereként fogad el. Ez a leghatalmasabb fegyver; még a brahmāstránál vagy a többi hasonlóan végzetes fegyvernél is nagyobb hatású. Néhány Védikus Írás azt mondja, hogy Agnideva, a tűzisten adta ezt a fegyvert az Úr Śrī Kṛṣṇának, valójában azonban ezt a fegyvert az Úr örökké Magával hordozza. Agnideva úgy adta át ezt a fegyvert Kṛṣṇának, ahogy Rukma Mahārāja adta át Rukmiṇīt az Úrnak. Az Úr elfogadja az ilyen ajándékokat bhaktáitól, még akkor is, ha ezek az ajándékok örökké az Ő tulajdonában voltak. A Mahābhārata Ādi-parvája részletes leírást ad erről a fegyverről. Az Úr Śrī Kṛṣṇa ezzel ölte meg vetélytársát, Śiśupālát, és Śālvával is e fegyver segítségével végzett. Egyszer azt akarta, hogy Arjuna is használja, s ölje meg vele ellenségeit (Mahābhārata, Virāṭa-parva 56.3).