HU/SB 10.10.20-22
20-22. VERSEK
- yad imau loka-pālasya
- putrau bhūtvā tamaḥ-plutau
- na vivāsasam ātmānaṁ
- vijānītaḥ sudurmadau
- ato ’rhataḥ sthāvaratāṁ
- syātāṁ naivaṁ yathā punaḥ
- smṛtiḥ syān mat-prasādena
- tatrāpi mad-anugrahāt
- vāsudevasya sānnidhyaṁ
- labdhvā divya-śarac-chate
- vṛtte svarlokatāṁ bhūyo
- labdha-bhaktī bhaviṣyataḥ
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
yat—mert; imau—ez a két ifjú félisten; loka-pālasya—Kuverának, a nagy félistennek; putrau—a fiaként születtek; bhūtvā—így (nem kellett volna ilyenné válniuk); tamaḥ-plutau—annyira elmerülve a sötétség kötőerejében; na—nem; vivāsasam—ruha nélkül, teljesen meztelenül; ātmānam—saját testüket; vijānītaḥ—tudták, hogy meztelenek; su-durmadau—mert a hamis büszkeség miatt rendkívül mélyre süllyedtek; ataḥ—ezért; arhataḥ—megérdemlik; sthāvaratām—olyan mozdulatlanságot, mint a fáké; syātām—válhatnak; na—nem; evam—ily módon; yathā—ahogy; punaḥ—újra; smṛtiḥ—emlékezés; syāt—folytathatják; mat-prasādena—kegyemből; tatra api—emellett; mat-anugrahāt—különleges kegyemből; vāsudevasya—az Istenség Legfelsőbb Személyiségének; sānnidhyam—a személyes társaságát, szemtől szemben; labdhvā—elérve; divya-śarat-śate vṛtte—miután a félistenek időszámítása szerint száz esztendő eltelt; svarlokatām—a vágy, hogy a mennyei világban éljenek; bhūyaḥ—újra; labdha-bhaktī—életre keltve természetes helyzetüket, az odaadó szolgálatot; bhaviṣyataḥ—válnak majd.
FORDÍTÁS
Ez a két ifjú, Nalakūvara és Maṇigrīva olyan szerencsések, hogy Kuvera, a nagy félisten fiai lehettek. Ám a hamis tekintélyérzet miatt, s mert őrült módjára ragaszkodnak a likőriváshoz, olyan mélyre süllyedtek, hogy noha mezítelenek, nem fogják fel, hogy azok. Ezért mivel úgy élnek, mint a fák (hiszen a fák meztelenek, de nem tudatosak), kapjon ez a két fiatal férfi fatestet! Ez méltó büntetés lesz számukra. Miután azonban fákká váltak, kegyemből emlékezni fognak múltbeli bűneikre, amíg csak meg nem szabadulnak. Ezenkívül különleges kegyemből szemtől szemben láthatják majd az Istenség Legfelsőbb Személyiségét, Vāsudevát, miután száz esztendő eltelt a félistenek időszámítása szerint, s így bhaktákként visszakerülhetnek igazi helyzetükbe.
MAGYARÁZAT
A fának nincs tudata: amikor kivágják, nem érez fájdalmat. Nārada Muni azonban azt akarta, hogy Nalakūvara és Maṇigrīva őrizzék meg tudatukat, hogy még azután se felejtsék el azokat a körülményeket, ahogyan a büntetést kapták, miután megszabadulnak faként letöltött életüktől. Ezért aztán hogy különleges kegyében részesítse őket, úgy rendezte a dolgokat, hogy miután felszabadulnak, megláthatják majd Kṛṣṇát Vṛndāvanában, és így felébredhet bennük a szunnyadó bhakti.
A felsőbb bolygórendszerben a félistenek minden egyes napja a mi időszámításunk szerint hat hónappal egyenlő. Noha a félistenek a felsőbb bolygórendszerben ragaszkodnak az anyagi élvezethez, valamennyien bhakták, és ezért félisteneknek hívják őket. Kétféle ember van: a deva és az asura. Az asurák elfelejtik Kṛṣṇához fűződő kapcsolatukat (āsuraṁ bhāvam āśritāḥ), míg a devák nem feledkeznek meg róla.
- dvau bhūta-sargau loke ’smin
- daiva āsura eva ca
- viṣṇu-bhaktaḥ smṛto daiva
- āsuras tad-viparyayaḥ
- (Padma Purāṇa)
Egy tiszta bhakta és egy karma-miśra bhakta között az a különbség, hogy a tiszta bhakta semmire sem vágyik az anyagi élvezet érdekében, míg a kevert bhakta azért lesz bhakta, hogy az anyagi világ első rangú élvezője lehessen. Aki közvetlen kapcsolatban áll az Istenség Legfelsőbb Személyiségével az odaadó szolgálatban, az tiszta marad, s az anyagi vágyak nem szennyezik be (anyābhilāṣitā-śūnyaṁ jñāna-karmādy-anāvṛtam).
A karma-miśra-bhaktival az ember a mennyei birodalomba emelkedik, a jñāna-miśra-bhaktival képessé válik arra, hogy a Brahman-ragyogásba merüljön, a yoga-miśra-bhaktival pedig képes megvalósítani az Istenség Legfelsőbb Személyisége mindenhatóságát. A tiszta bhakti azonban nem múlik a karmán, a jñānán vagy a yogán, mert pusztán szeretetteljes tettekből áll. A bhakta felszabadulása tehát, amit nemcsak muktinak, hanem vimuktinak hívnak, felülmúlja az ötféle többi felszabadulást, a sāyujyát, a sārūpyát, a sālokyát, a sārṣṭit és a sāmīpyát. Egy tiszta bhakta mindig tiszta szolgálatot végez (ānukūlyena kṛṣṇānuśīlanaṁ bhaktir uttamā). Aki a felsőbb bolygórendszerben születik meg félistenként, az lehetőséget kap arra, hogy még jobban megtisztuljon, mint bhakta, s hazatérjen, vissza Istenhez. Nārada Muni úgynevezett „átkával” közvetve a legnagyszerűbb lehetőséget adta meg Maṇigrīvának és Nalakūvarának.