HU/SB 10.10.38


Õ Isteni Kegyelme A. C. Bhaktivedanta Swami Prabhupada


38. VERS

vāṇī guṇānukathane śravaṇau kathāyāṁ
hastau ca karmasu manas tava pādayor naḥ
smṛtyāṁ śiras tava nivāsa-jagat-praṇāme
dṛṣṭiḥ satāṁ darśane ’stu bhavat-tanūnām


SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS

vāṇī—szavak, a beszédképesség; guṇa-anukathane—mindig kedvteléseidről beszélnek; śravaṇau—a fül, vagyis a hallás; kathāyām—a Rólad és kedvteléseidről szóló beszélgetésekben; hastau—a kéz, a láb és a többi érzék; ca—szintén; karmasu—lefoglalva őket missziód végrehajtásában; manaḥ—az elme; tava—tiéd; pādayoḥ—lótuszlábadnak; naḥ—miénk; smṛtyām—az emlékezésben, örökké meditálva; śiraḥ—a fej; tava—Tiéd; nivāsa-jagat-praṇāme—mivel mindent átható vagy, Te vagy minden, és fejünket meg kell hajtanunk, hogy ne keressük az élvezetet; dṛṣṭiḥ—a látóképesség; satām—a vaiṣṇaváknak; darśane—látva; astu—hadd legyenek mind ezzel lefoglalva; bhavat-tanūnām—akik nem különböznek Tőled.


FORDÍTÁS

Mostantól hadd szóljanak szavaink kedvteléseidről, füleink hadd hallják dicsőségedet, kezünk, lábunk és más érzékeink hadd cselekedjenek úgy, hogy örömet okozzanak Neked, és hadd gondoljon elménk örökké lótuszlábadra! Hadd ajánlja fejünk hódolatunkat mindennek a világon, hiszen a dolgok mind a Te különféle formáid, s hadd lássa szemünk a vaiṣṇavák alakját, akik nem különböznek Tőled!


MAGYARÁZAT

Íme az Istenség Legfelsőbb Személyisége megértésének folyamata. Ez a folyamat a bhakti.

śravaṇaṁ kīrtanaṁ viṣṇoḥ
smaraṇaṁ pāda-sevanam
arcanaṁ vandanaṁ dāsyaṁ
sakhyam ātma-nivedanam
(SB 7.5.23)

Mindent az Úr szolgálatában kell használnunk. Hṛṣīkeṇa hṛṣīkeśa-sevanaṁ bhaktir ucyate (Nārada-pañcarātra). Mindent    —    az elmét, a testet és minden érzékszervet    —    Kṛṣṇa szolgálatába kell állítanunk. Ezt kell megtanulnunk az olyan kiváló bhaktáktól, mint amilyen Nārada, Svayambhū és Śambhu. Ez a folyamat. Nem találhatunk ki egy saját utat az Istenség Legfelsőbb Személyisége megértéséhez, mert nem igaz, hogy bármit létrehozunk vagy kitalálunk, az Isten megértéséhez fog vezetni bennünket. Ez a felfogás    —    yata mata, tata patha    —    ostobaság. Kṛṣṇa azt mondja: bhaktyāham ekayā grāhyaḥ. „Egyedül a bhakti tetteit végezve lehet megérteni Engem.” (SB 11.14.21) Ezt nevezik ānukūlyena kṛṣṇānuśīlanamnak, az Úr folytonos, kedvező szolgálatának.