HU/SB 10.11.53
53. VERS
- muktaṁ bakāsyād upalabhya bālakā
- rāmādayaḥ prāṇam ivendriyo gaṇaḥ
- sthānāgataṁ taṁ parirabhya nirvṛtāḥ
- praṇīya vatsān vrajam etya taj jaguḥ
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
muktam—így megmenekülve; baka-āsyāt—Bakāsura szájából; upalabhya—visszakapva; bālakāḥ—valamennyi kisfiú, a játszótársak; rāma-ādayaḥ—Balarāmával az élen; prāṇam—életet; iva—mint; indriyaḥ—érzékek; gaṇaḥ—mindannyian; sthāna-āgatam—saját helyükre menvén; tam—Kṛṣṇának; parirabhya—megölelve; nirvṛtāḥ—megszabadulva a veszedelemtől; praṇīya—miután összeterelték; vatsān—a borjakat; vrajam etya—Vrajabhūmiba visszatérve; tat jaguḥ—hangosan mesélni kezdték a történteket.
FORDÍTÁS
Ahogy az érzékek békélnek meg, amikor visszatér beléjük a tudat és az élet, a tehénpásztorfiúk Balarāmával együtt mind úgy érezték, az életüket kapták vissza, amikor Kṛṣṇa megszabadult e veszedelemtől. Magukhoz térve megölelték Kṛṣṇát, majd összeterelték borjaikat, s visszatértek Vrajabhūmiba, ahol aztán fennhangon mesélni kezdték a történteket.
MAGYARÁZAT
Vṛndāvana lakóinak az volt a szokásuk, hogy verseket költöttek azokról az eseményekről, amelyek az erdőben történtek, amikor Kṛṣṇa megölt egy-egy asurát. Minden történetet versbe szedtek, vagy hivatásos költőkkel íratták meg a verseket, s aztán ezekről az eseményekről énekeltek. Ez a vers azt írja, hogy a fiúk nagyon hangosan énekeltek.