HU/SB 10.11.8


Õ Isteni Kegyelme A. C. Bhaktivedanta Swami Prabhupada


8. VERS

bibharti kvacid ājñaptaḥ
pīṭhakonmāna-pādukam
bāhu-kṣepaṁ ca kurute
svānāṁ ca prītim āvahan


SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS

bibharti—Kṛṣṇa csak állt, és csak megérintette a tárgyakat, mintha nem tudná felemelni őket; kvacit—néha; ājñaptaḥ—elrendelték; pīṭhaka-unmāna—a fából készült ülést és a fa mérőedényt; pādukam—a facipőket hozva; bāhu-kṣepam ca—kezével a mellét verte; kurute—tesz; svānām ca—saját rokonainak, a gopīknak és a többi bensőséges barátnak; prītim—örömet; āvahan—ébresztve.


FORDÍTÁS

Yaśodā anya és barátnői, a gopīk néha azt mondták Kṛṣṇának: „Hozd ide ezt! Hozd ide azt!” Néha megkérték, hogy vigyen oda nekik egy deszkát, vigye oda a facipőket vagy a fa mérőedényt, és Kṛṣṇa mindig megpróbálta teljesíteni az anyák utasítását. Néha azonban úgy tett, mintha nem tudná felemelni a kért dolgokat, ezért aztán csak megérintette őket, s állt mellettük. És hogy örömet okozzon rokonainak, néha a mellét verte, hogy megmutassa, hogy elég erős.