HU/SB 10.12.44
44. VERS
- śrī-sūta uvāca
- itthaṁ sma pṛṣṭaḥ sa tu bādarāyaṇis
- tat-smāritānanta-hṛtākhilendriyaḥ
- kṛcchrāt punar labdha-bahir-dṛśiḥ śanaiḥ
- pratyāha taṁ bhāgavatottamottama
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
śrī-sūtaḥ uvāca—Śrī Sūta Gosvāmī mondta; ittham—ily módon; sma—a múltban; pṛṣṭaḥ—kérdezett tőle; saḥ—ő; tu—valójában; bādarāyaṇiḥ—Śukadeva Gosvāmī; tat—általa (Śukadeva Gosvāmī által); smārita-ananta—amint az Úr Kṛṣṇára emlékezett; hṛta—eksztázisba merült; akhila-indriyaḥ—a külső érzékek minden működése; kṛcchrāt—nagyon nehezen; punaḥ—újra; labdha-bahiḥ-dṛśiḥ—visszanyerve külső érzékelését; śanaiḥ—lassan; pratyāha—válaszolt; tam—Parīkṣit Mahārājának; bhāgavata-uttama-uttama—ó, kiváló szent, legkiválóbb minden bhakta közül (Śaunaka).
FORDÍTÁS
Sūta Gosvāmī így szólt: Ó, Śaunaka, legkiválóbb a szentek és a bhakták között! Amikor Parīkṣit Mahārāja így kérdezősködött Śukadeva Gosvāmītól, Śukadeva Gosvāmī a szíve mélyén azonnal a Kṛṣṇáról szóló történetekre emlékezett, s így elvesztette kapcsolatát a külvilággal. Aztán nagy küzdelem árán visszanyerte külső érzékelését, és beszélni kezdett Parīkṣit Mahārājának a kṛṣṇa-kathāról.
Így végződnek a Bhaktivedanta-magyarázatok a Śrīmad-Bhāgavatam Tizedik Énekének tizenkettedik fejezetéhez, melynek címe: „Aghāsura démon megölése”