HU/SB 10.13.24


Õ Isteni Kegyelme A. C. Bhaktivedanta Swami Prabhupada


24. VERS

gāvas tato goṣṭham upetya satvaraṁ
huṅkāra-ghoṣaiḥ parihūta-saṅgatān
svakān svakān vatsatarān apāyayan
muhur lihantyaḥ sravad audhasaṁ payaḥ


SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS

gāvaḥ—a borjak; tataḥ—ezután; goṣṭham—a tehénistállókba; upetya—érve; satvaram—nagyon hamar; huṅkāra-ghoṣaiḥ—boldogan bőgve; parihūta-saṅgatān—hogy a teheneket hívják; svakān svakān—saját anyjukat követve; vatsatarān—a megfelelő borjak; apāyayan—megszoptatva őket; muhuḥ—újra és újra; lihantyaḥ—nyalogatva a borjakat; sravat audhasam payaḥ—bőségesen folyt a tej a tőgyükből.


FORDÍTÁS

Ezután a tehenek mind saját istállójukba vonultak, és hangosan bőgni kezdtek, borjaikat hívogatva. Amikor a borjak megérkeztek, a tehenek egyre csak a testüket nyaldosták, s a tőgyükből folyó tejjel bőségesen megszoptatták őket.


MAGYARÁZAT

Mindazt, ami a borjak és a róluk gondoskodó tehenek között történt, Maga Kṛṣṇa hajtotta végre.