HU/SB 10.13.60
60. VERS
- yatra naisarga-durvairāḥ
- sahāsan nṛ-mṛgādayaḥ
- mitrāṇīvājitāvāsa-
- druta-ruṭ-tarṣakādikam
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
yatra—ahol; naisarga—természettől fogva; durvairāḥ—gyűlölködésben élve; saha āsan—együtt élnek; nṛ—emberi lények; mṛga-ādayaḥ—és állatok; mitrāṇi—barátok; iva—mint; ajita—az Úr Śrī Kṛṣṇának; āvāsa—a hajléka; druta—távozott; ruṭ—düh; tarṣaka-ādikam—szomjúság stb.
FORDÍTÁS
Vṛndāvana az Úr transzcendentális hajléka, ahol nincs éhség, düh vagy szomjúság. Noha az emberi lények és a vadállatok természettől fogva ellenségek, ott transzcendentális barátságban élnek együtt.
MAGYARÁZAT
A vana szó erdőt jelent. Mi félünk az erdőtől, és nem szívesen megyünk oda, ám Vṛndāvanában az erdő állatai olyanok, mint a félistenek, mert nem rosszindulatúak. Az erdei állatok még itt az anyagi világban is együtt élnek, s amikor vizet inni mennek, nem támadnak meg senkit. A gonoszság az érzékkielégítés következtében alakul ki, Vṛndāvanában azonban nincs érzékkielégítés, mert az egyetlen cél Kṛṣṇa elégedettsége. Az állatok még az anyagi világ Vṛndāvanájában sem tekintenek rosszindulattal az ott élő sādhukra. A sādhuk teheneket tartanak, és tejjel itatják a tigriseket: „Gyertek ide, igyatok egy kis tejet!” Vṛndāvanában ismeretlen a gonoszság és a gyűlölködés. Ez a különbség Vṛndāvana és a közönséges világ között. Megijedünk a vana, az erdő szó hallatán, de Vṛndāvanában nincs ilyen rettegés. Ott mindenki boldog, mert Kṛṣṇának okoz örömet. Kṛṣṇotkīrtana-gāna-nartana-parau. Ott mindenki — legyen akár gosvāmī, akár tigris, akár valamilyen más vadállat — egyedül azzal törődik, hogy kedvében járjon Kṛṣṇának. Még a tigrisek is bhakták. Ez Vṛndāvana sajátos jellemzője. Vṛndāvanában mindenki boldog. Boldogok a borjak, boldogok a macskák, boldogok a kutyák, és boldogok az emberek — mindenki boldog. Mindenki saját képességeivel akarja szolgálni Kṛṣṇát, s így nincs rosszindulat. Vannak, akik azt gondolják, hogy a vṛndāvanai majmok gonoszak, mert rosszalkodnak és ételt lopnak, de Vṛndāvanában azt látjuk, hogy a majmok elvihetik a vajat, amit Maga Kṛṣṇa oszt ki nekik. Kṛṣṇa személyesen mutatta meg, hogy mindenkinek joga van élni. Ez a vṛndāvanai élet. Miért kellene nekem élnem és neked meghalnod? Nem. Ez anyagi élet. Vṛndāvana lakói azt gondolják: „Bármit adott Kṛṣṇa, osszuk meg egymással mint prasādát, és együk meg!” Ez a fajta gondolkodás nem alakul ki egyik napról a másikra, de a Kṛṣṇa-tudattal együtt fokozatosan kifejlődik, és a sādhana révén az ember elérheti ezt a szintet.
Az anyagi világban előfordul, hogy valaki az egész földet bejárva arra gyűjt, hogy ingyen ételt osszon, ám azok, akiknek az ételt adja, nem méltányolják tettét. A Kṛṣṇa-tudatot azonban lassanként mindenhol nagyra fogják becsülni az emberek. A dél-afrikai Durbanban működő Hare Kṛṣṇa mozgalom templomáról például a Durban Post az egyik cikkében így írt: „A bhakták itt mind nagyon serényen szolgálják az Úr Kṛṣṇát, s ennek az eredménye nagyon szembetűnő: mindannyian boldogok, egészségesek, elméjük nyugodt, és szert tettek minden jó tulajdonságra.” Ez Vṛndāvana természete. Harāv abhaktasya kuto mahad-guṇāḥ: Kṛṣṇa-tudat nélkül lehetetlen a boldogság; küzdhetünk, de nem lehetünk boldogok. Éppen ezért mi igyekszünk lehetőséget nyújtani az emberi társadalomnak, hogy boldogan, egészségesen, nyugodt elmeállapotban éljen, s hogy az Isten-tudaton keresztül szert tegyen minden jó tulajdonságra.