HU/SB 10.13.63


Õ Isteni Kegyelme A. C. Bhaktivedanta Swami Prabhupada


63. VERS

utthāyotthāya kṛṣṇasya
cirasya pādayoḥ patan
āste mahitvaṁ prāg-dṛṣṭaṁ
smṛtvā smṛtvā punaḥ punaḥ


SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS

utthāya utthāya—újra és újra felkelve; kṛṣṇasya—az Úr Kṛṣṇának; cirasya—hosszú ideig; pādayoḥ—a lótuszlábához; patan—borulva; āste—maradt; mahitvam—a nagyság; prāk-dṛṣṭam—amit korábban látott; smṛtvā smṛtvā—emlékezve és emlékezve; punaḥ punaḥ—újra meg újra.


FORDÍTÁS

Az Úr Brahmā felemelkedvén hosszú ideig újra meg újra az Úr Kṛṣṇa lótuszlábához borult, és újra meg újra az Úr nagyságára emlékezett, amelynek röviddel azelőtt a tanúja volt.


MAGYARÁZAT

Van egy ima, amely a következőképpen szól:

śrutim apare smṛtim itare
bhāratam anye bhajantu bhava-bhītāḥ
aham iha nandaṁ vande
yasyālinde paraṁ brahma

„Hadd tanulmányozzák mások a Védákat, a smṛtit és a Mahābhāratát az anyagi léttől rettegve, én azonban Nanda Mahārāját fogom imádni, akinek a kertjében a Legfelsőbb Brahman mászik. Nanda Mahārāja olyan kiváló, hogy a Parabrahman az udvarában mászik, ezért én őt fogom imádni.” (Padyāvali 126)

Brahmā eksztázisban leborult. Természetes, hogy az Istenség Legfelsőbb Személyisége jelenlétében, aki a megszólalásig hasonlított egy emberi gyermekre, ámulat lett rajta úrrá. Elcsukló hangon imádkozni kezdett hát, mert megértette, hogy a Legfelsőbb Személy áll előtte.