HU/SB 10.2.24
24. VERS
- āsīnaḥ saṁviśaṁs tiṣṭhan
- bhuñjānaḥ paryaṭan mahīm
- cintayāno hṛṣīkeśam
- apaśyat tanmayaṁ jagat
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
āsīnaḥ—miközben kényelmesen ült fogadótermében vagy a trónon; saṁviśan—vagy ágyában feküdt; tiṣṭhan—és bárhol volt; bhuñjānaḥ—miközben evett; paryaṭan—miközben sétált vagy tett-vett; mahīm—a földön, ide-oda járkálva; cintayānaḥ—mindig ellenségesen gondolt; hṛṣīkeśam—az Istenség Legfelsőbb Személyiségére, mindennek az irányítójára; apaśyat—figyelte; tat-mayam—Belőle (Kṛṣṇából) áll, és semmi másból; jagat—az egész világ.
FORDÍTÁS
Trónján vagy fogadótermében ülve, ágyán fekve, sőt mindenhol, amikor evett, aludt vagy sétált, Kaṁsa csak ellenségét, a Legfelsőbb Urat, Hṛṣīkeśát látta, más szóval mindent átható ellenségére gondolva Kṛṣṇa-tudatossá vált, ám kedvezőtlen módon.
MAGYARÁZAT
Śrīla Rūpa Gosvāmī az odaadó szolgálat legkiválóbb formáját ānukūlyena kṛṣṇānuśīlanamnak, a Kṛṣṇa-tudat kedvező végzésének nevezte. Természetesen Kaṁsa is Kṛṣṇa-tudatú volt, mivel azonban ellenségeként tekintett Kṛṣṇára, Kṛṣṇa-tudata nem kedvezett létének, annak ellenére, hogy teljesen elmerült a Kṛṣṇa-tudatban. A Kṛṣṇa-tudat kedvező gyakorlása az embert tökéletesen boldoggá teszi, olyannyira, hogy aki Kṛṣṇa-tudatú, az a kaivalya-sukhamot, a Kṛṣṇa létébe olvadást egyáltalán nem tekinti nagy eredménynek. Kaivalyaṁ narakāyate. Egy Kṛṣṇa-tudatú ember számára még a Kṛṣṇa létébe, a Brahmanba merülés is kellemetlen, amelyre az imperszonalisták vágynak. Kaivalyaṁ narakāyate tridaśa-pūr ākāśa-puṣpāyate. A karmīk szeretnének a mennyei bolygókra jutni, aki azonban Kṛṣṇa-tudatú, az az efféle felemelkedést csupán haszontalan lidércfénynek tekinti. Durdāntendriya-kāla-sarpa-paṭalī protkhāta-daṁṣṭrāyate. A yogīk igyekeznek uralkodni az érzékeik fölött, és így próbálnak meg boldogok lenni, de aki Kṛṣṇa-tudatú, az ügyet sem vet a yoga folyamataira. Ő nem törődik a leghatalmasabb ellenségekkel, az érzékekkel, amelyek kígyókhoz hasonlatosak. Egy Kṛṣṇa-tudatú ember, aki kedvező módon gyakorolja a Kṛṣṇa-tudatot, fütyül arra a boldogságra, melyet a karmīk, a jñānīk és a yogīk tapasztalnak. Kaṁsa azonban, mivel másképp — ellenségesen — gyakorolta a Kṛṣṇa-tudatot, élete minden pillanatában aggódott: akár ült, akár aludt, sétált vagy evett, mindig veszély fenyegette. Ez a különbség egy bhakta és egy abhakta között. Egy abhakta vagy ateista szintén Isten-tudatban él, mert mindenben megpróbálja elkerülni Istent. Az úgynevezett tudósok például, akik vegyi anyagok kombinációjával akarnak életet teremteni, a külsődleges anyagi elemeket tekintik a legfelsőbbnek. Ezek a tudósok nem szeretik azt a gondolatot, miszerint az élet a Legfelsőbb Úr szerves része. A Bhagavad-gītā érthetően kijelenti (mamaivāṁśo jīva-loke jīva-bhūtaḥ), hogy az élőlények nem az anyagi elemek, a föld, a víz, a levegő és a tűz kombinációjából jönnek létre, hanem az Istenség Legfelsőbb Személyisége elkülönült részei. Ha valaki képes megérteni az élőlények helyzetét, mint az Istenség Legfelsőbb Személyisége elkülönült részei, az élőlény természetének tanulmányozásával megértheti a Legfelsőbb Istenség természetét, mert az élőlény Isten töredék része. Az ateistákat azonban nem érdekli az Isten-tudat, ezért úgy próbálnak meg boldogok lenni, hogy különféle kedvezőtlen formákban gyakorolják a Kṛṣṇa-tudatot.
Noha Kaṁsa örökké Harira, az Istenség Legfelsőbb Személyiségére gondolt, nem volt boldog. Egy bhakta azonban akár egy trónon ül, akár egy fa alatt, mindig boldog. Śrīla Rūpa Gosvāmī lemondott miniszteri hivataláról, hogy egy fa alatt üljön, mégis boldog volt. Tyaktvā tūrṇam aśeṣa-maṇḍalapati-śreṇīṁ sadā tucchavat (Ṣaḍ-gosvāmy-aṣṭaka 4). Nem törődött kényelmes miniszteri helyzetével; egy fa alatt is boldog volt Vṛndāvanában, miközben kedvező módon szolgálta az Istenség Legfelsőbb Személyiségét. Ez a különbség egy bhakta és egy abhakta között. Egy abhakta számára a világ teli van problémákkal, míg a bhakta számára a világ boldogsággal teli.
- viśvaṁ pūrṇa-sukhāyate vidhi-mahendrādiś ca kīṭāyate
- yat-kāruṇya-kaṭākṣa-vaibhavavatāṁ taṁ gauram eva stumaḥ
(Caitanya-candrāmṛta 95)
A bhakta kényelmes helyzetét az Úr Caitanya Mahāprabhu kegyéből érhetjük el. Yasmin sthito na duḥkhena guruṇāpi vicālyate (BG 6.22). Egy bhaktát még az sem zavarja meg, ha látszólag komoly nehézségekkel kell szembenéznie.