HU/SB 10.3.45


Õ Isteni Kegyelme A. C. Bhaktivedanta Swami Prabhupada


45. VERS

yuvāṁ māṁ putra-bhāvena
brahma-bhāvena cāsakṛt
cintayantau kṛta-snehau
yāsyethe mad-gatiṁ parām


SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS

yuvām—mindketten (férj és feleség); mām—Nekem; putra-bhāvena—fiatokként; brahma-bhāvena—tudván, hogy Én vagyok az Istenség Legfelsőbb Személyisége; ca—és; asakṛt—állandóan; cintayantau—így gondolkodva; kṛta-snehau—szeretettel és vonzódással bánva; yāsyethe—mindketten el fogjátok érni; mat-gatim—legfelsőbb hajlékomat; parām—amely transzcendentális, és túl van ezen az anyagi világon.


FORDÍTÁS

Ti mindketten, férj és feleség, örökké a fiatokként gondoltok Rám, de mindig tudjátok, hogy az Istenség Legfelsőbb Személyisége vagyok. Azáltal, hogy szüntelenül ilyen szeretettel és vonzódással gondoltok Rám, el fogjátok érni a legmagasabb rendű tökéletességet: haza fogtok térni, vissza Istenhez.


MAGYARÁZAT

Az Istenség Legfelsőbb Személyiségének ez az utasítása, melyet apjának és anyjának adott, akik örök kapcsolatban állnak Vele, különösen azoknak szól, akik szeretnének hazatérni, vissza Istenhez. Az Istenség Legfelsőbb Személyiségére sohasem szabad közönséges emberi lényként tekinteni, ahogy az abhakták teszik. Kṛṣṇa, az Istenség Legfelsőbb Személyisége személyesen jelent meg, és hátrahagyta utasításait az egész emberi társadalom áldására, ám az ostobák és gazemberek sajnálatos módon közönséges emberi lényként gondolnak Rá, és saját érzékeik kielégítése érdekében elferdítik a Bhagavad-gītā utasításait. Úgyszólván mindenki, aki magyarázatot fűz a Bhagavad-gītāhoz, az érzékkielégítésért teszi. Napjaink tudósai és politikusai között kifejezetten divatossá vált, hogy úgy magyarázzák a Bhagavad-gītāt, mintha valami képzeletbeli dolog lenne, és téves értelmezéseikkel saját fejlődésüket ugyanúgy meggátolják, mint másokét. A Kṛṣṇa-tudatú mozgalom azonban harcol ez ellen az elv ellen, amely Kṛṣṇát egy képzeletbeli személynek tekinti, valamint az ellen, hogy az emberek elfogadják: nem volt kurukṣetrai csata, minden csak szimbolikus, és a Bhagavad-gītāban semmi sem igaz. Mindenesetre, ha valaki igazán sikeres akar lenni, ezt elérheti, ha úgy olvassa a Bhagavad-gītā szövegét, ahogy van. Śrī Caitanya Mahāprabhu különösen kihangsúlyozta a Bhagavad-gītā utasításait: yāre dekha, tāre kaha ‘kṛṣṇa’-upadeśa. Annak, aki a legnagyobb sikert akarja elérni az életben, úgy kell elfogadnia a Bhagavad-gītāt, ahogyan a Legfelsőbb Úr elbeszélte. Ha az emberi társadalom a Bhagavad-gītāt ily módon fogadja el, akkor tökéletessé válhat, és boldog lehet.

Meg kell jegyeznünk, hogy mivel Vasudeva és Devakī el fognak válni Kṛṣṇától, amikor majd Gokulába, Nanda Mahārāja otthonába megy, az Úr személyesen arra utasította őket, hogy mindig fiukként és az Istenség Legfelsőbb Személyiségeként gondoljanak Rá. Ez összekapcsolja majd őket Vele. Tizenegy év múlva az Úr visszatér majd Mathurāba, hogy a fiuk legyen, ezért hát nem volt szó elválásról.