HU/SB 10.3.53


Õ Isteni Kegyelme A. C. Bhaktivedanta Swami Prabhupada


53. VERS

yaśodā nanda-patnī ca
jātaṁ param abudhyata
na tal-liṅgaṁ pariśrāntā
nidrayāpagata-smṛtiḥ


SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS

yaśodā—Yaśodā, Kṛṣṇa anyja Gokulában; nanda-patnī—Nanda Mahārāja felesége; ca—szintén; jātam—egy gyermek született; param—a Legfelsőbb Személy; abudhyata—megértette; na—nem; tat-liṅgam—hogy a gyermek fiú volt-e vagy leány; pariśrāntā—a hosszú vajúdás miatt; nidrayā—amikor elnyomta az álom; apagata-smṛtiḥ—elvesztve tudatát.


FORDÍTÁS

A szülés fájdalmaitól kimerülve Yaśodāt elnyomta az álom, és nem tudta, milyen gyermeke született.


MAGYARÁZAT

Nanda Mahārāja és Vasudeva bensőséges barátok voltak, s azok voltak feleségeik, Yaśodā és Devakī is. Noha nevük különbözött, gyakorlatilag ugyanazok a személyiségek voltak. Az egyetlen különbség az, hogy Devakī megértette, hogy az Istenség Legfelsőbb Személyisége született meg fiaként, akiből most Kṛṣṇa lett, míg Yaśodā nem tudta, miféle gyermeket hozott a világra. Yaśodā olyan fejlett bhakta volt, hogy sohasem tekintette Kṛṣṇát az Istenség Legfelsőbb Személyiségének, hanem egyszerűen csak saját gyermekeként szerette. Devakī azonban a kezdet kezdetétől tudta, hogy habár Kṛṣṇa a fia volt, Ő az Istenség Legfelsőbb Személyisége. Vṛndāvanában senki sem tekintett Kṛṣṇára az Istenség Legfelsőbb Személyiségeként. Amikor Kṛṣṇa tetteinek köszönhetően valami nagyon csodálatos dolog történt, Vṛndāvana lakói    —    a tehénpásztorok, a tehénpásztorfiúk, Nanda Mahārāja, Yaśodā és a többiek    —    megdöbbentek, de sosem gondolták, hogy fiuk, Kṛṣṇa az Istenség Legfelsőbb Személyisége. Néha arra gyanakodtak, hogy egy nagy félisten jelent meg Kṛṣṇaként. Az odaadó szolgálat ilyen emelkedett szintjén a bhakta megfeledkezik Kṛṣṇa helyzetéről, és mély szeretet fűzi az Istenség Legfelsőbb Személyiségéhez, anélkül, hogy megértené helyzetét. Ezt nevezik kevala-bhaktinak, ami egészen más, mint a jñāna és a jñānamayī bhakti szintjei.


Így végződnek a Bhaktivedanta-magyarázatok a Śrīmad-Bhāgavatam Tizedik Énekének harmadik fejezetéhez, melynek címe: „Az Úr Kṛṣṇa születése