HU/SB 10.7.4
4. VERS
- śrī-śuka uvāca
- kadācid autthānika-kautukāplave
- janmarkṣa-yoge samaveta-yoṣitām
- vāditra-gīta-dvija-mantra-vācakaiś
- cakāra sūnor abhiṣecanaṁ satī
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
śrī-śukaḥ uvāca—Śrī Śukadeva Gosvāmī tovább beszélt (Parīkṣit Mahārāja kérésére); kadācit—akkor (amikor Kṛṣṇa három hónapos volt); autthānika-kautuka-āplave—amikor Kṛṣṇa három vagy négy hónapos volt, és teste fejlődött, azzal próbálkozott, hogy megforduljon, és ezt az áldott eseményt ünnepséggel és fürdetőszertartással köszöntötték; janma-ṛkṣa-yoge—akkor a Hold együtt állt a kedvező Rohiṇī csillagképpel; samaveta-yoṣitām—az összesereglett asszonyok (végezték a szertartást), az anyák szertartását; vāditra-gīta—változatos zene és énekek; dvija-mantra-vācakaiḥ—a képzett brāhmaṇák védikus himnuszokat énekeltek; cakāra—végezte; sūnoḥ—fiának; abhiṣecanam—a fürdető szertartását; satī—Yaśodā anya.
FORDÍTÁS
Śukadeva Gosvāmī így szólt: Amikor Yaśodā anya gyermeke testével oldalra fordult, hogy megpróbáljon felemelkedni és megfordulni, próbálkozását egy védikus szertartással ünnepelték meg. Ezen az utthāna elnevezésű szertartáson, melyet akkor hajtanak végre, amikor a gyermek először hagyja el a házat, a gyermeket annak rendje és módja szerint megfürdetik. Rögtön azután, hogy Kṛṣṇa betöltötte a három hónapot, Yaśodā anya a környék asszonyaival elvégezte ezt a szertartást. Aznap a Hold és a Rohiṇī csillagkép együtt álltak. A brāhmaṇák védikus himnuszokat énekelve csatlakoztak hozzájuk, s hivatásos muzsikusok is részt vettek az ünnepségen. Így mutatta be Yaśodā anya ezt a nagyszerű szertartást.
MAGYARÁZAT
A védikus társadalomban senki sem beszél túlnépesedésről vagy arról, hogy a gyerekek terhet jelentenének szüleiknek. Az ilyen társadalom olyannyira jól szervezett, s az emberek olyan fejlett lelki tudattal rendelkeznek, hogy a gyermekszületést sohasem tekintik tehernek vagy kellemetlenségnek. Minél jobban nő a gyerek, a szülők annál boldogabbak, és amikor a gyermek meg akar fordulni, ez szintén ok az örömre. Már a gyermek születése előtt, az anya terhessége alatt is számos rituális szertartást ajánlatos elvégezni. Van például egy ceremónia, melyet az anya úgy mutat be, hogy a környék gyerekeivel együtt eszik, amikor a gyermek három, illetve hét hónapja van a méhében. Ezt a szertartást svāda-bhakṣaṇának nevezik. A gyermek születése előtt szintén elvégeznek egy szertartást, a garbhādhānát. A védikus civilizációban a gyermekszületést vagy a terhességet sohasem tekintik tehernek — inkább örömet okoz. Ezzel ellentétben, a modern civilizációban az emberek nem szeretik a terhességet vagy a gyermekszületést, s ha egy gyermek megfogan, néha megölik. Gondoljunk csak bele, milyen mélyre süllyedt az emberi társadalom a Kali-yuga kezdete óta! Noha az emberek még mindig civilizáltnak tekintik magukat, manapság valójában nem létezik emberi civilizáció, csupán kétlábú állatok gyülekezete.