HU/SB 10.8.46
46. VERS
- śrī-rājovāca
- nandaḥ kim akarod brahman
- śreya evaṁ mahodayam
- yaśodā ca mahā-bhāgā
- papau yasyāḥ stanaṁ hariḥ
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
śrī-rājā uvāca—Parīkṣit Mahārāja tovább érdeklődött (Śukadeva Gosvāmītól); nandaḥ—Nanda Mahārāja; kim—mit; akarot—tett; brahman—ó, művelt brāhmaṇa; śreyaḥ—áldásos cselekedetek, például vezeklések és lemondások; evam—ahogy ő mutatta; mahā-udayam—amelyből a legmagasabb szintű tökéletességet érték el; yaśodā—Yaśodā anya; ca—szintén; mahā-bhāgā—legszerencsésebb; papau—itta; yasyāḥ—akinek; stanam—az anyatejét; hariḥ—az Istenség Legfelsőbb Személyisége.
FORDÍTÁS
Amikor Parīkṣit Mahārāja Yaśodā mama nagy szerencséjéről hallott, megkérdezte Śukadeva Gosvāmītól: Ó, bölcs brāhmaṇa! Yaśodā anya tejét az Istenség Legfelsőbb Személyisége itta. Milyen jótetteket hajtott végre a múltban ő és Nanda Mahārāja, hogy az eksztatikus szeretet ilyen tökéletes szintjére emelkedtek?
MAGYARÁZAT
Ahogy a Bhagavad-gītāban áll (BG 7.16), catur-vidhā bhajante māṁ janāḥ sukṛtino ’rjuna. Sukṛti, azaz jámbor tettek nélkül senki sem találhat oltalmat az Istenség Legfelsőbb Személyiségénél. Az Úrhoz a jámbor emberek négy fajtája fordul (ārto jijñāsur arthārthī jñānī ca). Itt viszont láthatjuk, hogy Nanda Mahārāja és Yaśodā felülmúlta mindannyiukat. Természetes tehát, hogy Parīkṣit Mahārāja megkérdezte: „Miféle jámbor tetteket hajtottak végre múlt életeikben, hogy most elérték a tökéletességnek ezt a szintjét?” Nanda Mahārāja és Yaśodā Kṛṣṇa apja és anyja, ám Yaśodā anya mégis szerencsésebb, mint Nanda Mahārāja, mivel Nanda Mahārāja néha távol volt Kṛṣṇától, míg Yaśodā egy pillanatra sem szakadt el Tőle. Csecsemőkorától gyermekkoráig, gyermekkorától ifjúkoráig Yaśodā anya mindig Kṛṣṇával volt. Kṛṣṇa még akkor is az ölébe ült, amikor már felnőtt, s ellátogatott Vṛndāvanába. Yaśodā anya szerencséje tehát semmihez sem fogható, ezért természetes, hogy Parīkṣit Mahārāja így érdeklődött: yaśodā ca mahā-bhāgā.