HU/SB 2.1.38


Õ Isteni Kegyelme A. C. Bhaktivedanta Swami Prabhupada


38. VERS

iyān asāv īśvara-vigrahasya
yaḥ sanniveśaḥ kathito mayā te
sandhāryate ’smin vapuṣi sthaviṣṭhe
manaḥ sva-buddhyā na yato ’sti kiñcit


SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS

iyān—mindezek; asau—az; īśvara—a Legfelsőbb Úr; vigrahasya—a formának; yaḥ—bármi; sanniveśaḥ—ahogy elhelyezkednek; kathitaḥ—elmagyarázva; mayā—általam; te—neked; sandhāryate—az ember koncentrálhat; asmin—ebben; vapuṣi—virāṭ forma; sthaviṣṭhe—a durvában; manaḥ—elme; sva-buddhyā—az ember intelligenciájával; na—nem; yataḥ—Rajta túl; asti—ott van; kiñcit—bármi más.


FORDÍTÁS

Elmagyaráztam hát neked az Istenség Személyiségének durva anyagi, gigantikus formáját. Aki komolyan vágyik a felszabadulásra, elméjét az Úr e formájára rögzíti, mert ezen kívül nincs semmi más ebben az anyagi világban.


MAGYARÁZAT

A Bhagavad-gītāban (BG 9.10) az Istenség Legfelsőbb Személyisége világosan elmagyarázza, hogy az anyagi természet csak az Ő megbízottja, hogy parancsait végrehajtsa. Az anyagi természet az Úr különféle energiáinak egyike, és kizárólag az Ő irányítása alatt cselekszik. Legfelsőbb transzcendentális lévén az Úr egyszerűen csak rápillant az anyagi összességre, amely így aktív állapotba kerül, minek eredményeképpen a cselekedetek a hatféle fokozatos átalakulás révén egymás után nyilvánulnak meg. Minden anyagi teremtés ekképpen működik, s így a kellő időben megjelenik és eltűnik.

A hiányos tudással rendelkező, csekély értelmű emberek nem tudják elfogadni az Úr Śrī Kṛṣṇa felfoghatatlan energiáját, amellyel emberi lényként jelenik meg (BG 9.11). Hogy közülünk valóként jelenik meg az anyagi világban, az szintén a bűnös lelkek iránti indokolatlan kegye. Transzcendentális minden anyagi megértéshez képest, de tiszta bhaktái iránti korlátlan kegyéből alászáll és megnyilvánul, mint az Istenség Személyisége. A materialista filozófusok és tudósok túlságosan elmerülnek az atomenergia és a gigantikus kozmikus forma helyzetének vizsgálatában, és nagyobb tiszteletet mutatnak az anyagi megnyilvánulások külsődleges, érzékekkel felfogható vonásai iránt, mint a lelki lét numenális lényege iránt. Az Úr transzcendentális formája felette áll az ilyen materialisztikus cselekedeteknek, és nagyon nehéz megérteni, hogy az Úr egyszerre lehet helyhez kötött és mindent átható, mert a materialista tudósok és filozófusok mindent saját tapasztalataik alapján képzelnek el. Mivel képtelenek elfogadni a Legfelsőbb Úr személyes formáját, az Úr olyan kegyes hozzájuk, hogy megmutatja nekik, transzcendentális formájának virāṭ arculatát. Śrīla Śukadeva Gosvāmī az előbbiekben szemléletesen leírta az Úr e formáját. Azt a végkövetkeztetést vonta le, hogy nincs semmi az Úr gigantikus aspektusán túl. Egyetlen materialista gondolkodású ember sem juthat túl a gigantikus forma e felfogásán. A materialista emberek elméje csapongó, és szünet nélkül az egyik aspektusról a másikra irányul a figyelmük. Ezért ajánlatos úgy emlékezniük az Úrra, hogy gigantikus testének valamelyik részére gondolnak. Csupán az intelligencia segítségével az anyagi világ bármelyik megnyilvánulásaként gondolhatnak Rá  —  mint erdő, domb, óceán, ember, állat, félisten, madár, vadállat stb. Az anyagi megnyilvánulásban minden egyes dolog a gigantikus forma testének része, így csapongó elméjüket kizárólag az Úrra rögzíthetik. Ez a folyamat, amelynek során az Úr különféle testrészeire összpontosítanak, lassan enyhíteni fog az istentelenség démonikus megnyilvánulásain, és az Úrnak végzett odaadó szolgálat fokozatos fejlődéséhez vezet. Mivel minden a Teljes Egész szerves része, a kezdő tanítvány lassanként megérti az Īśopaniṣad himnuszait, amelyek elmondják, hogy a Legfelsőbb Úr mindenütt jelen van. Így megtanulja, hogyan kerülheti el, hogy sértést kövessen el az Úr teste ellen. Az Isten-tudat csökkenteni fogja az ember büszkeségét, amellyel kétségbe vonja Isten létét, s ezáltal megtanulhatja, hogyan tiszteljen mindent, lévén minden a legfelsőbb test szerves része.