HU/SB 2.2.17
17. VERS
- na yatra kālo ’nimiṣāṁ paraḥ prabhuḥ
- kuto nu devā jagatāṁ ya īśire
- na yatra sattvaṁ na rajas tamaś ca
- na vai vikāro na mahān pradhānam
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
na—nem; yatra—ahol; kālaḥ—pusztító idő; animiṣām—a mennyei félisteneknek; paraḥ—felsőbb; prabhuḥ—irányító; kutaḥ—hol van; nu—kétségtelenül; devāḥ—a félistenek; jagatām—a földi teremtmények; ye—azok; īśire—szabályok; na—nem; yatra—ott; sattvam—anyagi jóság; na—sem; rajaḥ—anyagi szenvedély; tamaḥ—anyagi tudatlanság; ca—is; na—sem; vai—kétségtelenül; vikāraḥ—transzformáció; na—sem; mahān—az anyagi Okozati-óceán; pradhānam—anyagi természet.
FORDÍTÁS
E labdhopaśāntinak nevezett transzcendentális szinten nem érvényesül a pusztító idő felsőbbrendű hatalma, az időé, amely még a mennyei félisteneket is uralma alatt tartja, akik megkapták a hatalmat, hogy uralkodjanak a földi teremtményeken. (Mit szólhatnánk hát az egyszerű félistenekről?) Nincs jelen az anyagi jóság, szenvedély és tudatlanság kötőereje, a hamis ego, az anyagi Okozati-óceán és az anyagi természet sem.
MAGYARÁZAT
A pusztító idő, amely még a mennyek félisteneit is hatalmában tartja a múlt, a jelen és a jövő formájában megnyilvánulva, a transzcendentális síkon nem érvényesül. Az idő hatása a születés, halál, öregkor és betegség tüneteiben nyilvánul meg. Az anyagi feltételek e négy elve jelen van mindenhol az anyagi kozmosz területén, még a Brahmaloka bolygón is, ahol az ott lakók élete számunkra hihetetlenül hosszúnak tűnik. A legyőzhetetlen idő még Brahmāra is halált hoz, mit sem szólva az olyan félistenekről, mint Indra, Candra, Sūrya, Vāyu és Varuṇa. Az anyagi teremtményeket befolyásoló asztronómiai hatás, amelyet a különböző félistenek irányítanak, szintén nem érvényesül. Az anyagi létben az élőlények félnek a gonosz befolyástól, de egy transzcendentális síkon álló bhakta egyáltalán nem tart ilyesmitől. Az élőlények egyre-másra különféle formájú és alakú testeket öltenek magukra az anyagi természet kötőerőinek hatására, de transzcendentális szinten a bhakta guṇātīta, vagyis felette áll a jóság, a szenvedély és a tudatlanság anyagi kötőerőinek. Ily módon az „én vagyok mindenki ura” téves önazonosítás egyáltalán nincs jelen ezen a síkon. Az anyagi világban az élőlény hamis egója, amellyel uralkodni próbál az anyagi természeten, olyan, mint amikor egy moly a lángoló tűzbe repül. A molyt elbűvöli a tűz sugárzó szépsége, és amikor élvezni akarja, a lángoló tűz elemészti. A transzcendentális szinten az élőlény tudata tiszta, így nincs hamis egója sem, hogy uralkodni akarjon az anyagi természeten. Tiszta tudata inkább abba az irányba vezeti, hogy meghódoljon a Legfelsőbb Úrnak, ahogyan ezt a Bhagavad-gītā leírja (BG 7.19): vāsudevaḥ sarvam iti sa mahātmā sudurlabhaḥ. Mindez arra mutat, hogy a transzcendentális állapotban nincs anyagi teremtés, és az anyagi természet Okozati-óceánja sincs jelen.
Transzcendentális síkon valóban az előbbiekben említett helyzet uralkodik, de ez ténylegesen csak az előtt a transzcendentalista előtt tárul fel, aki a tiszta tudat fejlett szintjén áll. Kétféle ilyen transzcendentalista van: az imperszonalista és a bhakta. Az imperszonalisták a brahmajyoti lelki egébe akarnak eljutni, míg a bhakták végső célja a Vaikuṇṭha bolygók elérése. A bhakták maguk is tapasztalják az előbb említett állapotot azáltal, hogy lelki formára tesznek szert, amellyel az Úr transzcendentális szerető szolgálatában tevékenykedhetnek. Az imperszonalisták azonban, mivel nem társulnak az Úrral, nem fejlesztik ki a lelki cselekedetek végzésére alkalmas lelki testet, hanem csak lélekszikrák maradnak, az Istenség Legfelsőbb Személyiségének ragyogó lelki sugaraiba olvadva. Az Úr az örökkévalóság, a boldogság és a tudás teljes formája, míg a forma nélküli brahmajyoti csupán örökkévalóság és tudás. A Vaikuṇṭha bolygók szintén az örökkévalóság, a boldogság és a tudás formái, ezért az Úr bhaktái, akik bejutottak az Úr hajlékára, szintén örökkévaló, boldogsággal és tudással teli testet kapnak. Így tehát nincs különbség közöttük. Az Úr lakhelye, neve, dicsősége, kísérete stb. mind hasonló transzcendentális tulajdonságokkal rendelkezik. Ez a vers azt magyarázza el, hogyan különbözik e transzcendentális minőség az anyagi világtól. A Bhagavad-gītāban az Úr Śrī Kṛṣṇa három fő témát magyaráz el: a karma-yogát, a jñāna-yogát és a bhakti-yogát, de a Vaikuṇṭha bolygókra csakis a bhakti-yoga gyakorlásával juthatunk el. A másik két folyamat nem alkalmas arra, hogy segítségükkel a Vaikuṇṭhalokákra kerülhessünk, azonban könnyedén a ragyogó brahmajyotiba juttathatják az embert, ahogyan arról az előbbiekben beszéltünk.