HU/SB 2.2.37
37. VERS
- pibanti ye bhagavata ātmanaḥ satāṁ
- kathāmṛtaṁ śravaṇa-puṭeṣu sambhṛtam
- punanti te viṣaya-vidūṣitāśayaṁ
- vrajanti tac-caraṇa-saroruhāntikam
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
pibanti—aki iszik; ye—azok; bhagavataḥ—az Istenség Személyiségének; ātmanaḥ—a legkedvesebbnek; satām—bhaktáknak; kathā-amṛtam—az üzenetek nektárja; śravaṇa-puṭeṣu—a fülekben; sambhṛtam—teljesen megtöltve; punanti—megtisztít; te—övék; viṣaya—anyagi élvezet; vidūṣita-āśayam—az élet tisztátalan célja; vrajanti—visszatérni; tat—az Úré; caraṇa—lába; saroruha-antikam—a lótusz mellett.
FORDÍTÁS
Akik fülükön át isszák az Úr Kṛṣṇa, a bhakták legkedvesebbje nektári üzenetét és színültig telnek vele, azok megtisztítják életük tisztátalan célját, amely nem más, mint az anyagi élvezet, s így visszatérnek Istenhez, az Istenség Személyisége lótuszlábaihoz.
MAGYARÁZAT
Az emberi társadalom szenvedésének oka a tisztátalan életcél, vagyis a vágy, hogy uralkodjunk az anyagi természeten. Minél inkább megpróbálja az emberi társadalom kihasználni a még kiaknázatlan anyagi tartalékokat az érzékkielégítés érdekében, annál inkább az Úr illuzórikus anyagi energiájának csapdájába kerül, s így a világ gyötrelme ahelyett, hogy enyhülne, egyre csak fokozódik. Az embernek mindent, amire az életében szüksége van, az Úr ad meg gabona, tej, gyümölcs, fa, kő, cukor, selyem, drágakövek, pamut, só, víz, zöldségek és sok minden más formájában, elegendő mennyiségben ahhoz, hogy táplálékkal lássa el és gondoskodjon nemcsak az egész emberi fajról ezen a világon, de az univerzum más bolygóin élő élőlényekről is. Az ellátó forrás teljes, és csak egy kevés erőfeszítés kell az ember részéről ahhoz, hogy a helyes csatornán keresztül részesüljön mindabból, amire szüksége van. Nincs szükség gépekre és szerszámokra, hatalmas acél gépállományra, hogy mesterségesen kényelmessé varázsoljuk az életet. Az életet sohasem lehet kellemessé tenni mesterséges úton — egyszerű élet és magas szintű gondolkodás az, amire szükség van. Az emberi társadalom számára a legtökéletesebb gondolkodást ajánlja itt Śukadeva Gosvāmī: a Śrīmad-Bhāgavatam elegendő hallgatását. A Kali-kor embere számára, aki elvesztette a képességet, hogy tökéletes látásmóddal rendelkezzen az életről, ez a Śrīmad-Bhāgavatam jelenti a fáklyát, amelynek fényénél láthatja a valódi utat. Śrīla Jīva Gosvāmī Prabhupāda a versben említett kathāmṛtam szóval kapcsolatban megjegyzi, hogy a Śrīmad-Bhāgavatam az Istenség Személyiségének nektári üzenete. Megfelelő hallgatásával az élet tisztátalan célja, az anyag fölötti uralkodás vágya enyhül, s az emberek a világ minden részén képesek lesznek békés, tudással és boldogsággal teli életet élni.
Az Úr tiszta bhaktájának minden téma örömet okoz, amely az Úr nevével, dicsőségével, tulajdonságával, környezetével stb. kapcsolatos. A nagy bhakták, például Nārada, Hanumān, Nanda Mahārāja és Vṛndāvana többi lakója mind elfogadta ezeket a tanításokat, ezért ezek kétségkívül transzcendentálisak, s örömmel töltik el a szívet és a lelket.
Śrīla Śukadeva Gosvāmī biztosít bennünket, hogy a Bhagavad-gītā és később a Śrīmad-Bhāgavatam üzenetének állandó hallgatásával eljutunk az Istenség Személyiségéhez, és Goloka Vṛndāvana nevű lelki bolygóján — mely egy hatalmas lótuszvirághoz hasonlít — transzcendentális szerető szolgálatot végezhetünk Neki.
A bhakti-yoga folyamatának közvetlen elfogadása — amit ez a vers javasol —, valamint az Úr transzcendentális üzenetének megfelelő hallgatása hatására az anyagi szennyeződés nyomban eltűnik, anélkül hogy az ember az Úr személytelen virāṭ-felfogásán elmélkedne. Ha valaki a bhakti-yoga folyamatát gyakorolva nem tisztul meg az anyagi szennyeződésektől, bizonyos, hogy álbhakta. Az efféle imposztor számára nincs gyógyír, hogy megszabaduljon az anyagi kötöttségektől.
Így végződnek a Bhaktivedanta-magyarázatok a Śrīmad-Bhāgavatam Második Énekének második fejezetéhez, melynek címe: „A szívben lakozó Úr”.