HU/SB 2.3.21
21. VERS
- bhāraḥ paraṁ paṭṭa-kirīṭa-juṣṭam
- apy uttamāṅgaṁ na namen mukundam
- śāvau karau no kurute saparyāṁ
- harer lasat-kāñcana-kaṅkaṇau vā
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
bhāraḥ—nagy teher; param—súlyos; paṭṭa—selyem; kirīṭa—turbán; juṣṭam—felékesítve; api—sőt; uttama—felső; aṅgam—a test részei; na—soha; namet—leborulni; mukundam—az Úr Kṛṣṇa, a felszabadító; śāvau—halott testek; karau—kezek; no—nem; kurute—tesz; saparyām—imádata; hareḥ—az Istenség Személyiségének; lasat—csillogó; kāñcana—aranyból készült; kaṅkaṇau—karkötők; vā—bár.
FORDÍTÁS
A felsőtest, még ha selyemturbán koronázza is, csupán súlyos teher, ha nem hajlik meg az Istenség Személyisége előtt, aki a muktit [a szabadságot] adhatja. És díszíthetik a kezet csillogó karkötők, olyan csupán, mint egy halott keze, ha nem az Istenség Személyisége, Hari szolgálatát végzi.
MAGYARÁZAT
Ahogyan korábban elmondtuk, az Úr bhaktái három csoportba sorolhatók. Az első osztályú bhakta mindenkit az Úr szolgájának lát, ám a másodrendű bhakta különbséget tesz a bhakták és az abhakták között. Az ő feladata a prédikálás, valamint hogy hangosan hirdesse az Úr dicsőségét, ahogyan arra az előző vers is utalt. A másodrangú bhakta tanítványokat fogad el a harmadosztályú bhakták vagy az abhakták közül. Néha az elsőrangú bhakta szintén a második osztályú bhakta szintjére lép vissza, hogy prédikáljon. A hétköznapi embernek azonban, akinek legalább harmadosztályú bhaktává kell válnia, ez a vers azt tanácsolja, hogy látogassa az Úr templomát és boruljon le a mūrti előtt még akkor is, ha király vagy nagyon gazdag ember, koronával vagy selyemturbánnal a fején. Az Úr mindenkinek az Ura, beleértve a nagy királyokat és uralkodókat is. Azoknak, akik a világi emberek megítélése szerint gazdagok, fontos, hogy elmenjenek az Úr Śrī Kṛṣṇa templomába és rendszeresen leboruljanak a mūrti előtt. Sohasem szabad azt gondolni, hogy az Úr templomban imádott formája kőből vagy fából van, mert az Úr arcā inkarnációjában — mint templomi mūrti — áldásos jelenlétével rendkívüli kegyben részesíti az elesett lelkeket. Amint azt korábban már említettük, a hallás folyamatával lehetővé válik annak megértése, hogy az Úr jelen van a templomban. Ily módon az odaadó szolgálat gyakorlatában az első folyamat, a hallás a lényeg. Minden bhakta számára fontos — bármelyik kategóriába tartozzon is —, hogy hallgassa a hiteles forrásokat, például a Bhagavad-gītāt és a Śrīmad-Bhāgavatamot. A közönséges embernek, aki büszke anyagi helyzetére és nem borul le az Úr mūrtija előtt a templomban, vagy aki elutasítja a templomi imádatot úgy, hogy semmit sem tud annak tudományáról, tudnia kell, hogy turbánja vagy koronája csak abban segíti majd, hogy az anyagi lét óceánjába fulladjon. Az a fuldokló, aki súlyos terhet visel a fején, kétségkívül gyorsabban merül alá, mint az, akinek nincsen nehéz terhe. Az ostoba, felfuvalkodott ember elutasítja Isten tudományát, és kijelenti, hogy Isten az ő számára semmit nem jelent, de amikor Isten törvényének a szorításába kerül, és valamilyen betegség — mondjuk egy agytrombózis — sújt le rá, az istentagadó ember földi vagyonának súlya miatt a tudatlanság óceánjába merül. Az anyagi tudomány fejlődése Isten-tudat nélkül nehéz teher az emberi társadalom fején, ezért az embernek nem szabad semmibe vennie ezt a fontos figyelmeztetést.
Ha a közönséges embernek nincs ideje arra, hogy imádja az Urat, legalább a kezét használhatja néhány másodpercig arra, hogy felmossa vagy felsöpörje az Úr templomát. Pratāparudra Mahārājának, Orissa rendkívül hatalmas királyának a vállára súlyos állami felelősség nehezedett, mégis fontosnak tartotta, hogy egyszer egy évben, az Úr Jagannātha ünnepén kisöpörje az Úr Jagannātha templomát Purīban. Legyen egy ember bármennyire rangos beosztásban, el kell fogadnia a Legfelsőbb Úr felsőbbrendűségét. Ez az Isten-tudat még az anyagi jólét tekintetében is segíteni fog az embernek. Annak következtében, hogy Pratāparudra Mahārāja az Úr Jagannātha előtt mint alattvalója jelent meg, olyan erőskezű király lett, hogy Orisszába még a nagy Pathan sem tudott betörni. Pratāparudra Mahārāját végül az Úr Caitanya a kegyében részesítette, azon a helyen, ahol meghódolt az univerzum Urának. Még egy gazdag ember feleségének is, aki csillogó arany karkötőket visel a kezén, az Urat kell szolgálnia.