HU/SB 2.4.3-4
3-4. VERSEK
- papraccha cemam evārthaṁ
- yan māṁ pṛcchatha sattamāḥ
- kṛṣṇānubhāva-śravaṇe
- śraddadhāno mahā-manāḥ
- saṁsthāṁ vijñāya sannyasya
- karma trai-vargikaṁ ca yat
- vāsudeve bhagavati
- ātma-bhāvaṁ dṛḍhaṁ gataḥ
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
papraccha—megkérdezte; ca—szintén; imam—ezt; eva—éppen úgy; artham—cél; yat—az; mām—nekem; pṛcchatha—kérdezitek; sattamāḥ—ó, nagy bölcsek; kṛṣṇa-anubhāva—Kṛṣṇáról szóló gondolataiba mélyedve; śravaṇe—hallgatva; śraddadhānaḥ—teljes hittel; mahā-manāḥ—a nagy lélek; saṁsthām—halál; vijñāya—jól tudva; sannyasya—lemond; karma—gyümölcsöző cselekedetek; trai-vargikam—a három elv: a vallás, a gazdasági fejlődés és az érzékkielégítés; ca—is; yat—ami lehet; vāsudeve—az Úr Kṛṣṇának; bhagavati—az Istenség Személyisége; ātma-bhāvam—a szeretet vonzereje; dṛḍham—szilárdan rögzítve; gataḥ—elért.
FORDÍTÁS
Ó, nagy bölcsek! A nagy lélek, Parīkṣit Mahārāja, akinek gondolatai szüntelenül az Úr Kṛṣṇa körül jártak, jól tudta, hogy hamarosan meg fog halni, s ezért lemondott minden gyümölcsöző tettről, azaz a vallás, az anyagi gyarapodás és az érzékkielégítés érdekében végzett tettekről. Természetes szeretete Kṛṣṇa iránt így még szilárdabb lett, s feltette e kérdéseket, éppen úgy, ahogyan most ti kérdeztek tőlem.
MAGYARÁZAT
Az anyagi világban a létért küzdő, feltételekhez kötött lelkek általában vonzódnak a három területen, a vallás, az anyagi gyarapodás és az érzékkielégítés terén végzett tevékenységekhez. A Védákban előírt efféle szabályozott tevékenységeket karma-kāṇḍīya életfelfogásnak nevezik. A családosoknak általában azt ajánlják, hogy ha anyagi bőségben akarnak élni mind ebben, mind következő életükben, csak kövessék e szabályokat. A legtöbb ember vonzódik az ilyen tevékenységekhez. Napjaink materialista civilizációjában is azt látjuk, hogy az embereket sokkal inkább az anyagi gyarapodás és az érzékkielégítés érdekli, mintsem a vallásos érzések. Parīkṣit Mahārājának mint a világ nagyhatalmú uralkodójának követnie kellett a Védák karma-kāṇḍīyát ajánló részének szabályait, ám a Śukadeva Gosvāmīval töltött rövid idő után tökéletesen megértette, hogy az Úr Kṛṣṇa, az Istenség Abszolút Személyisége (Vāsudeva) minden — aki iránt ösztönös szeretet élt benne születésétől fogva —, s ezért elméjét szilárdan Rá rögzítette, lemondva a Védák ajánlotta karma-kāṇḍīya cselekedetek minden fajtájáról. Ezt a tökéletes szintet a jñānīk sok-sok születés után érik csak el. A felszabadulásra törekvő jñānīk, empirikus filozófusok ezerszer jobbak a gyümölcsöző munkát végzőknél, és ezer meg ezer jñānī közül alig egy akad, aki valóban felszabadul. És ahogyan azt az Úr Maga mondja a Bhagavad-gītāban (BG 7.19), ezer és ezer ilyen felszabadult lélek között nagyon ritkán találunk olyat, aki képes az elméjét szilárdan az Úr Śrī Kṛṣṇa lótuszlábaira rögzíteni. Parīkṣit Mahārāját főként a mahā-maṇāḥ szó jellemzi, amely egyenlő szintre helyezi őt a mahātmākkal, akikről a Bhagavad-gītā ír. A későbbi korokban is sok ilyen mahātmā élt, akik szintén mind teljes mértékben lemondtak a karma-kāṇḍīya életfelfogásáról, és kizárólag az Istenség Legfelsőbb Személyiségére, Kṛṣṇára bízták magukat. Az Úr Caitanya, aki Maga Kṛṣṇa, így tanít minket Śikṣāṣṭakájában (8):
- āśliṣya vā pāda-ratāṁ pinaṣṭu mām
- adarśanān marma-hatāṁ karotu vā
- yathā tathā vā vidadhātu lampaṭo
- mat-prāṇa-nāthas tu sa eva nāparaḥ
„Akár megölel az Úr Kṛṣṇa — a sok bhakta (hölgy) kedvese — engem, meghódolt szolgáját, akár rám tapos lábával, akár összetöri a szívemet azzal, hogy oly sokáig nincs jelen előttem, Ő akkor sem más, mint szívem Abszolút Ura.”
Śrīla Rūpa Gosvāmī így ír:
- viracaya mayi daṇḍaṁ dīna-bandho dayāmī vā
- gatir iha na bhavattaḥ kācid anyā mamāsti
- nipatatu śata-koṭi-nirbharaṁ vā navāmbhaḥ
- tad api kila-payodaḥ stūyate cātakena
„Ó, szegények Ura! Tégy velem, amit csak akarsz, légy hozzám kegyes vagy büntess meg, Rajtad kívül még sincs senkim ebben a világban, akire nézhetnék! A cātaka madár is örökké felhőért imádkozik, akár esővel áldja őt meg a felhő, akár villámokat szór rá.”
Śrīla Mādhavendra Purī, az Úr Caitanya lelki tanítómesterének mestere a következő szavakkal hagyott fel minden karma-kāndīya cselekedettel:
- sandhyā-vandana bhadram astu bhavato bhoḥ snāna tubhyaṁ namo
- bho devāḥ pitaraś ca tarpaṇa-vidhau nāhaṁ kṣamaḥ kṣamyatām
- yatra kvāpi niṣadya yādava-kulottamasya kaṁsa-dviṣaḥ
- smāraṁ smāram aghaṁ harāmi tad alaṁ manye kim anyena me
„Ó, esti imám, minden jót neked! Ó, reggeli fürdőm, búcsút intek! Ó, félistenek és ősatyák, kérlek bocsássatok meg nekem! Többé nem vagyok képes örömet szerezni nektek felajánlásaimmal. Úgy döntöttem, hogy megszabadulok bűneim minden visszahatásától csupán azzal, hogy mindig és mindenütt Yadu nagyszerű sarjára, Kaṁsa esküdt ellenségére [az Úr Kṛṣṇára] gondolok. Azt hiszem, ez elegendő számomra. Mi haszna hát akkor a további törekvéseknek?”
Aztán így folytatja:
- mugdhaṁ māṁ nigadantu nīti-nipuṇā bhrāntaṁ muhur vaidikāḥ
- mandaṁ bāndhava-sañcayā jaḍa-dhiyaṁ muktādarāḥ sodarāḥ
- unmattaṁ dhanino viveka-caturāḥ kāmam mahā-dāmbhikam
- moktuṁ na kṣāmate manāg api mano govinda-pāda-spṛhām
„Vádoljanak csak a szigorú moralisták azzal, hogy illúzióban vagyok — nem bánom! Rágalmazzanak a védikus rítusok kitűnő ismerői, hogy tévúton járok! Barátaim és rokonaim nevezhetnek csalódottnak, testvéreim ostobának, a gazdag pénzsóvárok mutogathatnak rám, mint őrültre, a bölcs filozófusok pedig állíthatják, hogy túl büszke vagyok — ám elmém egy hajszálnyit sem változtat elhatározásomon, hogy Govinda lótuszlábait szolgáljam, még akkor is, ha képtelen vagyok rá.”
Prahlāda Mahārāja ezzel kapcsolatban azt mondta:
- dharmārtha-kāma iti yo ’bhihitas trivarga
- īkṣā trayī naya-damau vividhā ca vārtā
- manye tad etad akhilaṁ nigamasya satyaṁ
- svātmārpaṇaṁ sva-suhṛdaḥ paramasya puṁsaḥ
„A vallást, az anyagi gyarapodást és az érzékkielégítést úgy ismerik, mint a három módszert, amely a felszabadulás felé vezet. Ezek közül főként az īkṣā trayi, vagyis az önvaló tudománya, a gyümölcsöző cselekedetekről szóló tudás, a logika, valamint a politika és a gazdaságtan szolgálnak eszközül a megélhetéshez. Mindezek a védikus műveltség különféle ágai, ezért mindet ideiglenes elfoglaltságoknak tekintem. Ám ha meghódolunk a Legfelsőbb Úrnak, Viṣṇunak, az valódi áldást jelent az életben, s ezt tartom a végső igazságnak.” (SB 7.6.26)
Mindezt a Bhagavad-gītā (BG 2.41) a vyavasāyātmikā buddhiḥ szavakkal összegzi, aminek jelentése: a tökéletesség abszolút útja. Śrī Baladeva Vidyābhūṣaṇa, a nagy vaiṣṇava tudós ezt a következő kifejezéssel határozta meg: bhagavvad-arcanā-rūpaika-niṣkāma-karmabhir viśuddha-cittaha — az Úr traszcendentális szerető szolgálatának elfogadása mint elsődleges kötelesség, amely mentes a gyümölcsöző visszahatástól.
Parīkṣit Mahārāja tehát helyesen cselekedett, amikor szilárd meggyőződéssel elfogadta az Úr Kṛṣṇa lótuszlábait, s teljesen lemondott a karma-kāṇḍīya életfelfogásról.