HU/SB 2.4.6
6. VERS
- bhūya eva vivitsāmi
- bhagavān ātma-māyayā
- yathedaṁ sṛjate viśvaṁ
- durvibhāvyam adhīśvaraiḥ
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
bhūyaḥ—újra; eva—szintén; vivitsāmi—szeretném megtudni; bhagavān—az Istenség Személyisége; ātma—személyes; māyayā—az energiák által; yathā—mint; idam—ezt a megnyilvánult világot; sṛjate—létrehoz; viśvam—univerzumot; durvibhāvyam—felfoghatatlan; adhīśvaraiḥ—a nagy félistenek által.
FORDÍTÁS
Szeretném megtudni tőled, hogyan teremti meg személyes energiáival az Istenség Személyisége a megnyilvánult univerzumokat úgy, ahogyan azok vannak, s amelyek felfoghatatlanok még a nagy félistenek számára is.
MAGYARÁZAT
A megnyilvánult világ teremtésének fontos kérdése minden kíváncsi elmében felmerül, és ezért ez az érdeklődés nem meglepő egy olyan személy részéről, mint Parīkṣit Mahārāja, aki lelki tanítómesterétől mindent meg akart tudni az Úr tetteiről. Minden ismeretlen dologról egy művelt embertől kell tanulnunk, s tőle kell megkérdeznünk mindent. A teremtés kérdése szintén olyan kérdés, amit a megfelelő személynek kell feltennünk. A lelki tanítómesternek ezért sarva-jñának kell lennie, ahogyan azt korábban Śukadeva Gosvāmīval kapcsolatban megvitattuk. A tanítványnak minden olyan Istennel kapcsolatos kérdést fel kell tennie a képzett lelki tanítómesternek, amelyekre nem ismeri a választ. Parīkṣit Mahārāja elöl jár a jó példával. Ő azonban már tudta, hogy minden, amit látunk, az Úr energiájából született, ahogyan azt a Śrīmad-Bhāgavatam elején hallottuk (SB 1.1.1: janmādy asya yataḥ) — a király csupán meg akarta ismerni a teremtés folyamatát. A teremtés eredetéről már tudott, különben nem kérdezte volna meg, hogyan teremtette az Istenség Személyisége ezt a megnyilvánult világot különféle energiái által. Azt a hétköznapi ember is tudja, hogy az anyagi világot egy teremtő hozza létre, s nem magától keletkezik. A mindennapok világában nem tapasztalunk olyat, hogy valami magától létrejön. Az ostoba emberek azt mondják, hogy a teremtő energia független, s épp úgy automatikusan működik, mint az elektromos energia. Az okos ember azonban tudja, hogy az elektromos energiát is egy ügyes mérnök hozza létre a közeli erőműben, és felügyelete alatt az energia eljut mindenhová. Még a Bhagavad-gītā (BG 9.10) is megemlíti, hogy az Úr felügyel a teremtésre, s azt is egyértelműen kijelenti, hogy az anyagi energia a Legfelsőbb sok-sok hasonló energiájának egyik megnyilvánulása (parāsya śaktir vividhaiva śrūyate). Egy tapasztalattal nem rendelkező gyerek talán elámul, amikor meglátja a személytelen elektromosság működését vagy a számtalan egyéb, elektromos energiával működő csodálatos dolgot, ám egy tapasztalt ember tudja, hogy működésük mögött egy élő ember áll, aki létrehozza ezt az energiát. Ugyanígy a világ állítólagos tudósai és filozófusai számtalan utópikus teóriát agyalnak ki az univerzum személytelen teremtéséről, ám az Úr intelligens bhaktája a Bhagavad-gītāt tanulmányozva megtudhatja, hogy a teremtés mögött a Legfelsőbb Úr áll, ahogyan a villamoserőműben is ott az ügyeletes mérnök. Egy kutató felismeri mindennek az okát és következményét, de az Úr csodálatos teremtő energiája láttán még az olyan kiváló tudósok, mint Brahmā, Śiva, Indra és sok más félisten is megzavarodnak néha, nem is szólva e világ jelentéktelen tudósairól, akik oly kicsinyes dolgokkal foglalkoznak. Ahogyan az univerzum különféle bolygóin más és más életfeltételeket találunk, és ahogy az egyik bolygó magasabb rendű, mint a másik, a rajtuk élő lények értelmi képességei szintén eltérő kategóriákba sorolhatók. A Bhagavad-gītā kijelentése szerint a Brahmā bolygóján élők életének hosszát — amelyet a földbolygó lakói képtelenek felfogni — Brahmā magasabb rendű intelligenciájával lehet összehasonlítani, ami szintén felfoghatatlan e bolygó bármelyik nagy tudósa számára. De még a rendkívüli értelmi képességekkel rendelkező Brahmājī is így ír nagyszerű saṁhitājában (Brahma-saṁhitā 5.1):
- īśvaraḥ paramaḥ kṛṣṇaḥ
- sac-cid-ānanda-vigrahaḥ
- anādir ādir govindaḥ
- sarva-kāraṇa-kāraṇam
„Sokan rendelkeznek Bhagavān tulajdonságaival, de Kṛṣṇa a legfelsőbb közöttük, mert senki sem múlhatja felül Őt. Ő a Legfelsőbb Személy, akinek teste örök, tudással és gyönyörrel teli. Ő az elsődleges Úr, Govinda, valamint minden ok oka.”
Brahmājī az Úr Kṛṣṇát minden ok legfelsőbb okának tekinti, ám a csekélyke értelmi képességgel rendelkező emberek e jelentéktelen Föld bolygón úgy gondolnak az Úrra, mint közülük valóra. Így aztán amikor az Úr azt mondja a Bhagavad-gītāban, hogy Ő (az Úr Kṛṣṇa) minden, a spekuláló filozófusok és e világ örökös vitázói kigúnyolják Őt. Az Úr szánakozva így szól:
- avajānanti māṁ mūḍhā
- mānuṣīṁ tanum āśritam
- paraṁ bhāvam ajānanto
- mama bhūta-maheśvaram
„Az ostobák kigúnyolnak, amikor emberi formában szállok alá. Nem ismerik transzcendentális természetemet és minden létező fölötti legfelsőbb hatalmamat.” (BG 9.11) Brahmā és Śiva (más félistenekről nem is beszélve) egyaránt bhūták, azaz hatalmas, teremtett félistenek, akik az univerzumot irányítják, akárcsak a király által kijelölt miniszterek. A miniszterek lehetnek īśvarák, vagyis irányítók, de a Legfelsőbb Úr maheśvara, vagyis az irányítók teremtője. A szegényes tudással rendelkezők nem tudják ezt, s csak ezért merészelik kigúnyolni Őt, amikor indokolatlan kegyéből néha emberi lényként jelenik meg előttünk. Az Úr nem olyan, mint egy emberi lény. Ő sac-cid-ānanda-vigraha, vagyis az Istenség Abszolút Személyisége, s nincsen különbség teste és lelke között. Ő egyszerre a hatalom és a hatalmas.
Parīkṣit Mahārāja nem arra kérte a lelki tanítómesterét, Śukadeva Gosvāmīt, hogy beszéljen neki Kṛṣṇa vṛndāvanai kedvteléseiről: először az Úr teremtését akarta megismerni. És Śukadeva Gosvāmī sem mondta, hogy a királynak az Úr közvetlen transzcendentális kedvteléseiről kell hallania. Szűkében voltak az időnek, és Śukadeva Gosvāmī rögtön a Tizedik Énekkel is kezdhette volna, hogy lerövidítse a folyamatot, ahogyan azt általában a hivatásos felolvasók teszik. De sem a király, sem a Śrīmad-Bhāgavatam kitűnő elbeszélője nem akart azonnal a Tizedik Énekbe kezdeni a többi éneket félretéve, ahogy azt a Bhāgavatam hivatásos felolvasói teszik. Mindketten az előírt elveket követve haladtak, hogy a jövő olvasói és hallgatói egyaránt tanulhassanak a példából, hogyan kell a Śrīmad-Bhāgavatamot elmondani és meghallgatni. Azoknak, akik az Úr külső energiájának irányítása alatt állnak — azaz akik az anyagi világban élnek —, először azt kell megtudniuk, hogyan működik az Úr külső energiája a Legfelsőbb Személy irányítása alatt, és csak ezután próbálkozhatnak azzal, hogy megértsék belső energiájának működését. A világiak közül legtöbben Durgā-devīt, Kṛṣṇa külső energiáját imádják, ám nem tudják, hogy Durgā-devī nem más, mint az Úr árnyék-energiája. Amögött, ahogyan Durgā-devī csodálatra méltóan megnyilvánítja az egész anyagi működést, az Úr irányítása áll, ahogyan azt a Bhagavad-gītā (BG 9.10) is megerősíti. A Brahma-saṁhitā kijelenti, hogy a hatalmas Durgā-śakti Govinda irányítása alatt működik, és az Ő jóváhagyása nélkül még egy fűszálat sem tud megmozdítani. A kezdő bhaktának tehát ahelyett, hogy azonnal az Úr belső energiája által kinyilvánított transzcendentális kedvtelésekről hallana, az Úr teremtő energiájának működéséről kell kérdeznie, hogy megtudja, milyen hatalmas az Úr. A Caitanya-caritāmṛta szintén beszél a teremtő energiáról, és azt is elmagyarázza, hogyan van benne az Úr keze. A Caitanya-caritāmṛta írója figyelmezteti a kezdő bhaktát: ne essen abba a csapdába, amelyet a Kṛṣṇa nagyságáról szóló tudás elhanyagolása rejt magában. Csak annak lehet megingathatatlan hite az Úr Kṛṣṇában, aki ismeri nagyságát — e tudás hiányában a közönséges emberekhez hasonlóan még az emberek kiemelkedő vezetői is tévesen a sok félisten egyikének, történelmi személyiségnek vagy csupán legendának tekintik Őt. Az Úr vṛndāvanai vagy dvārakāi transzcendentális kedvteléseit csak azok ízlelhetik meg, akik a lelki módszerek terén kellőképpen képzettek. Az egyszerű ember ezt a síkot a szolgálat és a kérdezés lépcsőzetes folyamatával érheti el, ahogyan azt látni fogjuk Parīkṣit Mahārāja példájából.